Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
272 fognak kegyetlenül ütközni, olyan csatározásokat folytatni, amelyek során előb butóbb az erősebb érdek fog győzni, hisz azok fogják jobban szorongatni azt az apparátust, amely ezeknek a határozatoknak a következtében cselekedni kénytelen. És hát valljuk meg őszintén: mindig közelebb van a minisztériumhoz az Eötvös Loránd Tudományegy etem, mint mondjuk, a szegedi József Attila Tudományegyetem vagy a Kossuth Lajos Tudományegyetem. Tehát benne rejlik a határozatban ennek a lehetősége, hogy regionálisan a vidéki, kisvárosi vagy középvárosi intézmények háttérbe kerüljenek, akár az elosztás t, az anyagi preferenciát, más egyéb támogatást illetően. A másik: nemcsak szociálisan tagolt a magyar társadalom, hanem regionálisan is. Olyan aknákat rejt el ez a határozat a felsőoktatásban tanulni szándékozók elé, amely aknák robbanni fognak és társada lmi detonációt fognak eredményezni, vagy legalábbis egyes térségek fiatalsága számára teljesen ellehetetlenítik a felsőoktatási intézmények megközelítését. Erről majd még egy kicsit részletesebben szeretnék szólni. Ezek a következmények végiggondoltak volt ak a minisztériumban is. Azért építi be a határozat azt a követelményt, hogy 1995. december 31éig módosítani kell az 1993. évi LXXX. törvénycikket, meg kell teremteni a határozathoz kapcsolódó rendeleteket és egyéb jogalkotási cselekményeket el kell végez ni. Csakhogy ha végiggondolja az Országgyűlés az előtte álló feladatokat: a költségvetést, az ahhoz kapcsolódó adótörvényeket, amelyek a társadalom gazdasági, szociális és tanulmányi, egyéb tevékenységét fogják keretbe foglalni, olyan munkát vállal magára a következő háromnégy hónapban a parlament, amely biztosan nem ad lehetőséget arra, hogy a felsőoktatási törvénnyel, annak módosításával foglalkozzon az Országgyűlés. És akkor itt van az országgyűlési határozat néhány olyan definíciója, amelyek megint csa k azokat a nosztalgikus, szép álmokat vetítik elénk, amelyek egy yalei, egy bostoni, egy manchesteri egyetemen lennének csak igazán jók, de Magyarországon bizonybizony nagyon sok viszályt és nagyon sok nehézséget fognak okozni! Kik finanszírozhatják az e gyetemeket, a felsőoktatást? Az egyik forrás: a megtakarítás. Hadd kérdezzem már meg: az utóbbi elvonások mellett, amelyek ebben az évben is történtek, azok mellett a dráguló eszközök - könyvek, műszerek, energia - mellett, amelyeket az egyetemeknek, felső oktatási intézményeknek használniuk kell, hogyan lehet tovább fokozni az egyetemeken a megtakarítást? És miből lehet fokozni ezt a megtakarítást? A másik: a tandíjbevételek. Ezeket lehet fokozni, valóban lehet; és lehet növelni azzal is az összeget, hogy a társadalom felsőoktatási korosztálybeli tagjainak esetében 1517 százalékról 30 százalékra emeljük a létszámot. Igen ám, de a háztartási panelvizsgálatok azt bizonyítják, hogy ma a társadalomnak körülbelül 10 százaléka képes azokat a terheket - az önmagár a és családjára rakott terheket - elviselni, amit egyegy költségvetés, egyegy adótörvény, maga a lét megkövetel. Hát ebből a 10 százalékos társadalmi rétegből nemigen fog kikerülni az egyetemi korosztály 30 százaléka, mert a legjobb esetben is - ha felté telezzük, hogy ezekben a jobb módú családokban ugyanúgy háromnégy gyerek van, mint az alacsonyabb jövedelmű, szociálisan hátrányos helyzetű családokban - csak 10 százaléka kerülhet ki! Azt a hiányzó 20 százalékot honnan fogja pótolni a magyar társadalom? Nem hiszem, hogy a szabolcsi falvak vagy a borsodi, zempléni, munkanélküliséggel sújtott térségek olyan jövedelmi viszonyok közé kerülnek az elkövetkező évek során, amely viszonyok lehetővé teszik kétháromnégy gyerek felsőoktatásban való tanulásának a me gfinanszírozását! A harmadik ilyen forrás, amiből az egyetem gazdálkodhat: az államháztartás eszközei. Ezek elsősorban a költségvetési juttatások. Az idei költségvetés, a hozzá kapcsolódó pótköltségvetés, a most már megint aktuális újabb pótköltségvetés és a gazdasági életünk mozgása is azt bizonyítja, hogy a következő években a költségvetés nemigen fogja vagy a legjobb szándék mellett sem fogja tudni megfinanszírozni azokat a felsőoktatási célkitűzéseket, amelyeket mi magunk elé tűztünk. És vannak a költsé gvetésen kívüli eszközök - ez lenne az egyik legfontosabb forrás. Csakhogy sem a magyar társadalom beállítottsága, jövedelmi viszonyai, értékrendje, a magyar társadalom
