Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
2695 Polg ári Párt a lakásügyet, a bérlakások ügyét, azok megvásárlásának ügyét mindig is nagyon fontos kérdésnek tartotta. A mai hozzászólásomnak az ad aktualitást, hogy éppen dr. Salamon László elnök úr előterjesztésében a magyar parlament a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló LXXVIIIas törvényt módosította; "a vételi joggal írásban 1995. november 30áig lehet élni" szabályt a közeljövőben lejáró határidőre módosította a bérlakások esetében. Feltétlenül fontos, hogy erről beszéljünk, hiszen a november 30áig meghosszabbított határidő rövidesen lejár. Aktualitását adja mondanivalómnak az is, hogy 1996ban az Emberi Települések II. Világkonferenciáját, a Habitat IIt rendezik meg, amelyet újabban már hivata losan városi csúcsnak is neveznek. Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy több alkalommal szóltunk - és fogunk is szólni - arról, hogy a települések, a településen élők a fűtés, a szigetelés, a vegyes tulajdon különböző gondjai miatt milyen nehéz körülmények közé kerültek, azok is, akik megvásárolták lakásukat és azok is, akiknek erre nem volt módjuk. Végül egy ajánlással szeretném majd zárni hozzászólásomat. Tisztelt Ház! A Belügyminisztérium értékelése szerint az önkormányzatok többsége az eredeti hatálybal épés időpontjáig elkészítette az eladásra vonatkozó rendeleteit. Ennek megfelelően az 1994. március 31ével hatályba lépő új rendelkezések alapján tulajdonképpen a szükséges változtatásokat kellett a rendelkezéseken átvezetniük. A rendelkezések, amelyek el sősorban a vételár megállapítására, a megfizetés kérdéseire adtak választ, a döntési jogot legkésőbb '94 június végéig hirdették meg. Úgy ítéljük meg, hogy az önkormányzatoknál és a lakásukat megvásárolni kívánó polgárok esetében is elsősorban a vételi jog ból történő törvényi kizáró ok, valamint a törvény alapította elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szabályok megfelelő vagy nem megfelelő értelmezése jelentett problémát. Az önkormányzatok, a bérlakásszövetségek és az állampolgárok között elég sok esetb en jelentkezett vita. Az önkormányzatok többsége helyesen értelmezte és tudomásul vette a kizáró okokat, egyes önkormányzatok azonban az elidegenítés korábbi főszabályát is - tehát ha az önkormányzat el kívánja adni az ingatlant, a bérlő részére kell felaj ánlani - figyelmen kívül hagyták, gazdasági társaságokba apportálták épületeiket, illetve épületeik egy részét, és erre hivatkozással utasították el a bérlők törvény alapította vételi igényét. Hasonló meggondolásból tilalmi listákat is összeállítottak vagy különböző településrészeket övezeti átsorolásra hivatkozással rehabilitációra kijelölt területként zártak ki az eladásból. A hivatkozott döntéseiket általában testületi határozatok fogalmazták meg, így a határozatok bírói úton történő megtámadása viszonyl ag gyors eredményre vezetett. Ugyanakkor a bérlőket a vételi igényt elutasító döntéssel szemben külön is megillette és megilleti - és erre külön szeretném most is a figyelmet felhívni - a bírói úton való jogorvoslat, így a bíróságok ezekben az előforduló e setekben döntéseikkel kötelezték és ha ismételten előfordul, kötelezni is fogják az önkormányzatokat a vételre irányuló szándéknyilatkozatok befogadására. Az önkormányzati rendeletekben megállapított vételár mértékét az esetek többségében reálisan, az üres forgalmi érték 50 százalékában állapították meg. Előfordult az indokoltnál magasabb, a forgalmi érték 7080 százalékban történő vételárérték megállapítása is. Az önkormányzatok a bérlők fizetőképességének ismeretében a részletfizetésre előírt határidőt ál talában 25 évben határozták meg, míg a szerződéses kamat mértékét átlagosan 1012 százalékban állapították meg. Ahol a Ptk.nak a szerződéses kamat mértékéhez igazodó 20 százalékos kamatmértékével számoltak, éltek a kamatcsökkentés és kamatmentesség biztos ításával is. Az egyösszegű megfizetés esetére szinte kivétel nélkül árengedménylehetőséget is biztosítottak, az árengedmény mértéke általában 2050 százalék között mozgott. Néhány kívánnivalót hagyó döntés is megszületett. Ez olyan esetekben fordult elő, ahol az önkormányzat nem határozott meg indokolható feltételt az elővásárlási jog gyakorlására vagy meghatározott ugyan, de a törvény rendelkezéséről eltérően más vételárat és megfizetési feltételt
