Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2640 A kérdés az, hogy a méltányosságot mi módon lehet meghatározni. Az egyik felfogás az úgynevezett haszonelven nyugszik; ezt már Adam Smith - tehát igencsak a XIX. század (sic!) elején - kitalálta, és azt mondja, hogy aszerint kell adóznia az állampo lgárnak, hogy mennyi részt vesz igénybe a befolyt adók közkiadásaiból. A dolognak egyetlenegy hibája van: feltételezi, hogy a kiinduláskor az elosztásnak egy helyes állapota létezik - ami korántsincs így a társadalmakban , és feltételezi, hogy a jövedelem újraelosztását és a közösségi szolgáltatásokat világosan el lehet egymástól különíteni. Ez nincs így! Ezért mára inkább a fizetőképesség elvét tekintik a méltányosság alapjának, vagyis azt, hogy minden adóalanynak a fizetőképességével arányosan kell hozzá járulnia az adókkal a közteherviseléshez. A fizetőképesség méltányos figyelembevételét viszont további két szempont szerint lehet tekinteni. Az egyik a vertikális - függőleges - méltányosság; ez azt mondja, hogy a különböző jövedelműek különböző mértékű ad ókat fizessenek. Ez a rendszer elterjedt, ezek a progresszív adótáblák, a sávos progresszivitás a századforduló óta Európa legtöbb országában - most már Magyarországon is - működnek. Nem beszélek itt arról, mert mindenki erről beszél, hogyan lehet ezt a fü ggőleges, vertikális méltányosságot megteremteni, a különböző jövedelmű csoportok milyen mértékben legyenek terhelhetők. Az egész eddigi vita erről szólt, és várhatóan az ez utáni vita is erről fog szólni. Itt csak megjegyezni kívánnám - mondom, nem fejteg etném ezt részletesen , hogy nagyon nehéz ezt a függőleges méltányosságot is megteremteni egy olyan országban, ahol a szürke- és a feketegazdaság oly mértékű; egy olyan országban, ahol a jövedelmek - a tőke- és a munkajövedelmek - adórendszerbeli különbsé geként másként és más mértékben adóznak. És akkor még nem beszéltem az adóeltitkolások és adókikerülések dúsan burjánzó lehetőségeiről... S azért egy megjegyzést hadd tegyek a függőleges méltányosság megvalósításához. Akkor, amikor minden új adótábla - bár melyik, amelyik forgalomban van - a legalacsonyabb jövedelműek adóterhelését a tavalyihoz képest 20 uszkve 40 százalékkal kívánja emelni, akkor véleményem szerint ezzel is gond lesz, és nagyon nehéz lesz ezt méltányosként és igazságosként elfogadni. De mon dom, a másik kérdés számomra sokkal izgalmasabb: ez a vízszintes - vagy horizontális - méltányosság. Ez azt jelenti, hogy az azonos jövedelmi helyzetben lévők viszont egyenlő mértékben fizessenek adókat - és erre, ennek megközelítésére még csak kísérlet si ncs az adórendszerben! Ugyanis nem gondolhatjuk komolyan, hogy egy kereső egyedül ugyanolyan anyagi helyzetben van, mint hogyha abból az egy keresetből négy vagy öt eltartottról kell gondoskodnia! Megfelel ez az egyenlő áldozatvállalás elvének? Különösen M agyarországon, ahol a társadalomtudósok véleménye szerint sokkal jobban meghatározza az egyes személy anyagi helyzetét az, hogy milyen családban él; jobban meghatározza a gazdasági, társadalmi helyzeténél az eltartottak, a gyerekek száma az egyén anyagi he lyzetét. Ez a kérdés a világon mindenütt és nagyon régóta probléma. Magyarországon is voltak kísérletek az adóvisszatérítések családnagyságtól függő megoldásaira; ezt az elmúlt években fokozatosan felszámoltuk. A megoldásra engedjenek meg - hiszen ellenzé ki képviselőként konstruktívnak illik lennem - elmondanom néhány példát, hogyan oldják meg ezt a világ különböző helyein. Meg lehet oldani a személyi adózás rendszerén belül is - ami nálunk van , és meg lehet oldani az együttes adózás különböző módszereiv el. A személyi adózás rendszerén belül létezik az adóalapkedvezmények rendszere. A fejlett országok többsége ezt alkalmazza: Belgium, NagyBritannia, Finnország, Görögország, Japán. Itt az eltartottakon kívül még a dolgozó feleségre is kiterjednek adóalapkedvezmények. Az adómentes minimum meghatározása az eltartottak számától függ például az Egyesült Államokban. Az adóbeszámítás, adókedvezmény rendszere - vagyis az a módszer, hogy egy fix összeg vagy az adó meghatározott százaléka levonható legyen a megál lapított adó összegéből - használtatik a gyerekek számát figyelembe véve Kanadában, Norvégiában, Olaszországban, Portugáliában; és további adókedvezmény jár a kereső házastárs felesége után Ausztriában, Ausztráliában, Dániában, Izlandon, Kanadában, Olaszor szágban, Spanyolországban és Svédországban. Ebben a rendszerben azonban előfordulhat, hogy a
