Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
2634 fiataloknak a mosókonyhától a lakásig való eljutását , mert erről van szó. Öt évet kell várni arra, hogy elidegeníthesse azt a lakást, amit ilyen kedvezménnyel megvásárol. A másik, ami még szigorúbb a tavalyi évi elbírálásnál az, hogy az adókedvezményt abban az esetben is be kell fizetnie, ha lakásépítésre a karja fordítani, csak amikor megvalósul a lakásvásárlás vagy építés, visszaigényelheti. Ezzel még inkább nehezedik azon szorgalmas, saját maguknak lakást építeni akaró fiatalok helyzete, akik dolgozni és építeni akarnak. Ugyanakkor az, aki kivonja, megkap ja azt a bizonyos 65 százalékos adókedvezményt. Miért? Teszi és teheti föl bárki nyugodtan a kérdést. Azért, mert a kormány már meghirdette azt, hogy 1997. január 1jétől be fogják vezetni az ingatlanadót. Most egy év lehetőséget kell biztosítani a nagyokn ak, akik tudják érvényesíteni az érdekeiket, hogy megszabaduljanak a jövő év utáni időszakban az adó alá eső fölösleges ingatlanaiktól, és ezt a lehető legkisebb adóterhek mellett tegyék meg. Más magyarázatot én erre nem tudok adni. Ugyanez a kategória, am i szintén teljesen érthetetlen, hogy miért szerepel a törvényben a termőföld bérbeadása két teljesen külön fogalom és külön elbánás alatt. Az egyik: legalább tízszer fordul elő a törvényben ez a bizonyos külterületi termőföld bérbeadásából származó jövedel em és az összevont adóalapba tartozik. Tehát hozzá kell adni a jövedelmekhez és adózni kell utána. Ha az előttem felszólaló képviselőtársunknak igaza lesz, akkor maximum 50 százalékkal, ha nem lesz igaza, akkor csak 44 százalékkal. Ez az a termőföld, amit magánszemélyek bérelnek. Ezzel szemben ugyanebben a törvényben a 74. §ban pedig egy földjáradékból származó jövedelem szerepel. Ugyanannak a földnek a bérbeadása, csak itt a bérlő a szövetkezet. Ennek az adóterhe viszont szabadon választható. Választható a 20 százalékos forrásadókulcs, illetőleg hozzáírható a jövedelemhez. Ki tudja nekem megmagyarázni, hogy miért van erre a két megkülönböztetett bánásmódra szükség? Nyilván itt is az érdekeit jól érvényesíteni tudó csoport érdekéről van szó, semmi másról ne m lehet. Nem beszélve arról, hogy tudomásom szerint a kormánykoalíció készül a szövetkezetek földszerzési jogának megadására. Tehát ott kell tartani a földet a szövetkezetben, amíg azt a szövetkezet majd tulajdonaként meg tudja venni. Meglepő, hogy az alap ítványi felhasználás korábbi rendkívül szigorú szabályai most ebből a törvényből hiányoznak. Alapítványoknak sokkal könnyebben lehet jövőre pénzt átutalni, mint ez tehető volt ebben az esztendőben. A legnagyobb káosz viszont a tőkejövedelmek, a 12. fejeze t körül van. A most hatályos törvény egyetlen paragrafusban, mintegy tíz sorban intézi el azt, hogy jövedelemnek tekintendő a tőkejövedelem és adó alá tartozik. Most ugyanez két oldalra bővült, és egy keszekusza, szinte áttekinthetetlen kedvezményrendszer egymásra lapátolásából áll. Teljesen érthetetlen akkor, amikor mindenki több terhet visel, ezen kedvezmények megadása. Nem szabad elfelejteni viszont, hogy amikor ezek a kedvezmények - és természetesen a teljességre nem törekedtem - a törvényben szerepelne k, és ilyen bőkezűen szerepelnek, a lakás célú megtakarítás az adóalapcsökkentések összegénél egy fillérrel sem emelkedett az elmúlt évi 12 ezer forint adócsökkentő keret fölé. Hatvanezer forint az, amit erre a célra félretehet az adózó, és ebből 12 ezer forintot írhat le az adójából. Nem emelkedett, pedig ne felejtsük, képviselőtársaim: az elmúlt évben 30 százalékos infláció volt, és ezek azok az emberek, akik takarékoskodni akarnak. Itt nem nem dolgozó, munkakerülő, hanem jövedelemmel rendelkező, takarék oskodni akaró emberekről van szó. Ők nem kaptak kedvezményt. A másik szintén nem a legnagyobbak közül való, de meg kell, hogy említsem, az a bizonyos, a munkáltató által nyújtott étkezés támogatása, az 1600 forint. Ez sem emelkedett egy fillérrel sem. Még azoknak a munkáltatóknak sem adja meg a lehetőséget a törvény, hogy nagyobb összeggel, legalább az infláció mértékével emeljék az étkezési hozzájárulást, akik ezt anyagilag megtehetnék, illetve megtennék.
