Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BRÚSZEL LÁSZLÓ (MSZP):
2630 talán nem biztos, hogy jövedelem típusú adókkal kell az állampolgárok jövedelméből elvonni a költségvetés számára, hanem talán jobb lenne, ha a fogyasztási forgalmi típusú adók felé tolódna el ez az adóztatási politika. Én erre a két nagy felvetésre nem kívánok tartalmilag válaszolni, hiszen akkor lehet, hogy elég sokáig itt kellene ülnünk, csak néhány dologra reflektálnék, inkább talán formai oldalról. Az igaz, hogy az utóbbi időben főképp az Amerikai Egyesült Államokban a nyolcva nas évek elejénközepén lángolt fel az a vita, hogy talán nem a jövedelemadóztatás a helyes módszer arra, hogy az állampolgárok úgymond fölös jövedelmét - vagy ha nem is fölös, de jövedelmét - begyűjtsék az állami költségvetésbe és újraelosszák. Bármennyir e is próbál a jövedelemadó igazságos lenni , hiszen minden jövedelemadó célul tűzi ki, hogy igazságos tehermegosztást próbál megvalósítani , ez úgysem sikerül neki, mert mindig lesznek olyan helyzetben lévő állampolgárok, akik meg tudják tenni azt, hogy jövedelmük bizonyos hányadát, talán nagyobb részét is kivonják az adóztatás alól, és az adóhatóság egyszerűen nem tudja őket utolérni. Másrészt - a fogyasztási forgalmi adó oldaláról vizsgálva - valóban felmerült ugyancsak az Egyesült Államokban: tekintve, hogy kiki jövedelemarányosan próbál fogyasztani, mégiscsak jobb volna, ha ezen az alapon próbálnának több jövedelmet elvonni, hiszen aki többet fogyaszt, attól majd többet el is von az állam. Ez a vita tulajdonképpen nem zárult le, hiszen a világ számos országában a legkülönbözőbb megoldások léteznek. Egyet azonban nem szabad elfelejteni! Azt ugyanis, hogy az adók elsősorban mindig az állami költségvetés bevételeit szolgálják, illetőleg a kiadási oldalát próbálják alátámasztani bevételekkel. Tehát amenny iben a mindenkori központi költségvetés, az államháztartás kiadási szerkezete olyan, amilyen, akkor az - amíg változatlan feltételek vannak e tárgykörben - a bevételi oldalon is bizonyos determinációval jár. Magyarországon jelenleg az általános forgalmi ad ókulcs 25 százalék, a fogyasztási adók időnként elég keményen megemelésre kerülnek, követve az inflációt. A szociológusok arra is rámutattak - most már Nyugaton talán jobban, mint itt , hogy az alacsonyabb, kisebb jövedelemmel rendelkezőknek a jövedelméb ől arányosan egyébként több megy el fogyasztásra, mint a nagy jövedelműekéből és - bizonyos fogyasztási struktúrában gondolkodva - a nagyobb jövedelműek sem fogyasztanak többet arányosan, sőt lehet, hogy abszolút értékben sem, mint a kisebb jövedelemmel re ndelkezők. Szerintem nálunk egy ilyen típusú átrendezésre akkor kerülhet sor - és lehet, hogy ez a következő 45 évben majd bekövetkezik , amikor a mindenkori kormányzat, a parlament átgondolja a teljes adóstruktúrát. Átgondolja azt, hogy az a forgalmi ad ó fogyasztási rendszer, amely ma működik, mennyiben szolgálja a költségvetést, tehát milyen bevételeket hoz, és vane ezen a területen lehetőség adott esetben azon adók pótlására is, amely adókat szükségszerűen a jövedelemadó területén kell csökkenteni. Az az nem lehet a fogyasztási, forgalmi típusú adókat jobban súlyozni abban az esetben, ha a jövedelemadók területén nem enged az állam az adókulcsokból. Ettől persze eltérő kérdés az, hogy az adóalap szélesítése bekövetkezike vagy sem, mert azért a társadal mi igazságosságot elsősorban az szolgálja, ha az adóztatás mindenkire kiterjed, és lehetőség szerint megpróbál minél szélesebb jövedelemterületet befogni. A másik kérdés, hogy a személyi jövedelemadó területén, amennyiben a kormányzat egyszer majd egy való ságos reformban gondolkodik, nem vezetheti be azt egyetlen tollvonással, mert ki kell elemezni azt az oldalát is, hogy nálunk az adók nemcsak a központi költségvetés kiadásait szolgálják, hanem bizonyos mechanizmuson keresztül a helyi önkormányzatok is rés zesednek a bevételekből. Azaz az adóstruktúrát megreformálni nem lehet anélkül, hogy a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerét is újra nem gondoljuk. El kell dönteni azt, hogy a most létező mechanizmus, vagyis hogy a személyi jövedelemadó egy bizony os hányadát megkapja a helyi önkormányzat, így, ebben a formában tarthatóe, és miért jó ez az önkormányzatoknak, vagy miért rossz, ha rossz, az állami költségvetésnek. Ebben a felfogásban tehát azt hiszem, hogy az eddigi gondolkodásnak meg kell majd fordu lnia, tehát valahonnan alulról kell felépíteni az adóztatási rendszerünket, és amit nem kell központi
