Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. OROSZ SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke:
2626 Ahogy utánanéztem, sajnos az a szomorú tapasztalatunk, hogy a megyei földművelésügyi hivataloknál szinte tíz alat t van az elfogadott pályázatok száma, mert nagyon erős minőségi, de mondhatnám, mennyiségi kikötések is vannak, gondoljanak a tenyészjerke utáni háromezerötszáz plusz háromezer, tehát hatezerötszáz forintos vissza nem térítendő támogatásra, amelyet csak a háromszáz anyajuh feletti állomány után vehetnek igénybe. E megkülönböztetések miatt kevés az elfogadott pályázat. Azok a családok, akiket már megedzett a nagyban űzött háztáji, van néhány alapgépük és földjük, ki tudnának emelkedni. Fontos a vidék megtart ó ereje. A mezőgazdaságot nemcsak egyszerű ágazatként kell értékelni, hanem úgy, hogy a vidék megtartó erejével nem nő a nagyvárosok és Budapest hatalmas munkanélküli tömege. Azonban ehhez a jelenleginél lényegesen nagyobb támogatás kellene. Mint ahogy a k öltségvetési vitában is elmondtuk, a következő évre tervezett 41 milliárd forintos exporttámogatás nem a termelőkhöz, hanem a kereskedőkhöz jut el. A búzamizéria, a burgonyamizéria haszna nem a termelőknél, hanem a kereskedőknél, a feldolgozóknál csapódott le, s ezt nem tudjuk elfogadni. Nagyon erős kritikákat fogalmaznak meg - a hátralévő pár másodpercben el tudom még mondani - a gazdajegyzők. Nagyon jó, gyakorlatias gazdajegyzők mondják el, hogy amikor tőlük 2025 forintért vásárolják fel a teljestej lite rjét, a boltokban 64 forintért árulják a tejet, s az árrésből jókora haszon jut a külföldieknek, hiszen az élelmiszeripar többsége már a külföldiek kezében van, s a haszonból nagyon kevés jut vissza a termelőkhöz. Szalonnát alig lehet kapni a boltokban, a sertéstartásra oly kiváló hazai föld nem képes a saját lakóit ellátni ebből a legalapvetőbb, régen legolcsóbb élelmiszerből. Mindez megalapozza azokat a kritikákat, amelyek holnap, a mezőgazdasági nyílt napon is elő fognak jönni. Sajnos az időm lejárt, de szeretnénk a későbbiekben is visszatérni, állandóan napirenden tartani a mezőgazdaság problémáit. Kérem a parlamenti képviselők és a kormány segítségét. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra m egadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság elnökének. DR. OROSZ SÁNDOR , a mezőgazdasági bizottság elnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy Gyimóthy úr gondolatai nagyon sok, két percnél jóval bővebb reagálást igényelnek. Itt és most ebből csak néhányat szeretnék kiemelni. Elsősorban is azt, hogy azok az új szervezeti formák, amiket Gyimóthy úr is igényelt, itt mind jelen vannak. Ezek azért nem tudnak, nem tudhatnak fejlődni, mert ma még mindig megosztja a politikát, a társadalmat az a gondolkodás, amelyik az egyiket a másik kárára vagy javára gondolja előtérbe helyezni, ezáltal végletesen szembeállítva az agrárium szereplőit. Úgy gondolom, hogy ennek egyik jele ez a vagyonfelélő szövetkezet. Ké tségtelen tény, hogy a szövetkezetek rákényszerülnek arra, hogy feléljék a vagyonukat. Ezen a helyzeten csakis azzal lehetne enyhíteni, ha a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége javulhatna. Ebben a kérdéskörben igen fontos az állami támogatások ügye. Sz eretnék utalni a tegnapi beszédemre. Az Országgyűlés nem akceptálta azon törekvéseket, amelyek a termelőknek több támogatást igyekeztek volna juttatni. Úgy gondolom, hogy ezekről a kérdésekről a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt és mindenféle politikai indulatoktól mentesen kell párbeszédet folytatni, mert csak ezekben az esetekben lesz elkerülhető, hogy ugyanazt akarjuk, de mert más színekben mondjuk, ezért egyikünk a másikat megakasztja.
