Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
257 DR. DOBOS KRISZTINA (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Végül is könnyű helyzetben vagyok, hiszen Daróczy képv iselő úr nagyon sok mindent elmondott. Mégis engedjék meg, folytatva a múlt heti megbeszélésünket, hogy pár lényeges kérdésre hívjam fel a figyelmüket. Többször elhangzott, hogy versenyképes felsőoktatásra van szükség, és úgy gondolom, még egy dolgot el ke ll mondani a felsőoktatásról: a nemzeti kultúra továbbvivője a felsőoktatás, hiszen nemcsak szakmát ad, hanem értelmiséget is képez. Miközben tehát meg kell őrizni a versenyképességünket, aközben - ez az európai országokban teljesen természetes - saját okt atási rendszerünket is meg kell őrizni, a hagyományaival és a lehetőségeivel. Kétségtelen tény, hogy a nyolcvanas években lezajlott az oktatási rendszer úgynevezett nemzeti beruházási szakasza a legtöbb európai országban, ami azt jelentette, hogy a közokta tás időtartama kibővült, hogy a pályaválasztás és a szakképzés kezdetének időpontja általában eltolódott, és majdnem általánossá vált a felsőoktatásba való bejutás lehetőségének biztosítása. És természetesen óriási mértékben növekedett a kutatásra és a fej lesztésre szánt összeg, részben állami, részben egyéb forrásokból származóan. Magyarország ezt a nemzeti beruházási szakaszt gyakorlatilag '8990ben kezdte el, és nem vagyunk a végén. Ez tehát azt jelenti, hogy a most elfogadott felsőoktatásfejlesztési k oncepció a jövőképünket határozza meg, megmutatja, mit gondolunk a felsőoktatásról és hogyan kívánjuk ezt nem '9697re, hanem 2000re vagy 2000 utánra megvalósítani. Ezért is érzem azt, hogy felelősségteljes a parlament szerepe, és ezért nagyon meg kell g ondolni, mit fogadunk el ebben a felsőoktatásfejlesztési koncepcióban, hiszen erre hivatkozva évek vagy évtizedek múlva történhetnek változások. A definíciós kérdésekre nem kívánok reagálni, ami ebben a felsőoktatásfejlesztési koncepcióban szerepel, inká bb a konkrét pontokra, vagyis arra a tizenöt pontra, amit megfogalmazott a kormány. Az első pont a hallgatói létszám növelése. Úgy gondolom, most joggal kérdezhetik, miért nem értünk ezzel egyet. Azt hiszem, a patkó bármelyik oldalán ülő képviselők, de az ország lakosságának nagy része - hiszen nagy részük szülő vagy valahogyan köze van fiatalokhoz - teljesen természetesen egyetért azzal, hogy a hallgatói létszámot növelni kell. Egy zárójeles kérdésem van: ha növeljük a hallgatói létszámot, akkor miért bocs átottunk el most közel hatezer, felsőoktatásban dolgozó oktatót vagy az oktatást segítő alkalmazottat? A kérdésem másik pontja pedig, ami már nem zárójeles: ebben a programban szerepel - a 3. pontban , hogy a hallgatói létszámban különösen az esti, a leve lező és a távoktatásban részt vevő hallgatók létszámát kell növelni. A Magyar Demokrata Fórum szakmai képviseletében meg kell hogy mondjam, nem tudjuk elfogadni azt, hogy a levelező, esti és távoktatási formában szerezzék meg a hallgatók az első diplomájuk at. Ennek már volt az ötveneshatvanas években előzménye, ismerjük már a hátrányait. Természetesen el tudjuk fogadni ezeket a formákat a posztgraduális képzésben, de nem hiszem, hogy még egyszer vissza kell jönnie annak, hogy tanárokat vagy akár mérnököket , közgazdászokat levelező formában képezzenek. Itt tehát egy rendkívül nagy csapda jelenik meg, mert a hallgatói létszám növelése azt fogja jelenteni, hogy ezekben a formákban növekedik a hallgatói létszám. Az általuk megszerzett diplomáról mindannyian tud juk, hogy nem egyenértékű diploma, tehát ennek következtében valószínű, hogy azok a hallgatók, akik ebbe a csapdába beleestek, életük során tapasztalni fogják ennek a hátrányait. A másik: a postsecondary képzés. Mindannyian egyetértünk azzal, hogy ilyen ké pzési formának lennie kell. Mindannyian egyetértünk, hogy nagyon sokan tegyenek le érettségit, és arra alapozott szakmai képesítést szerezzenek. Célszerű lenne azonban, ha ezt mégsem a felsőoktatásban lévő hallgatók létszámába számítanák bele, hiszen itt a z első szakma megszerzéséről van szó a legtöbb esetben; ez tehát a szakképzésnek egyfajta formája lenne. Nagyon kérem tehát a parlamenti képviselőket és mindazokat, akik döntési helyzetben vannak, ne támogassanak egy olyan hallgatói
