Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDF):
2522 Ugyanez van azzal kérdéssel is, amire a Fide sz egy módosító indítványcsomag keretében több pénzt kíván fordítani. Ez pedig a fiatal generációk életesélyének javítása, ezen belül is a lakáskérdés területe. A lakáscélra fordított kormányzati összeg 1995ig dinamikusan nőtt, majd '96ra ez az összeg na gyságrendekkel csökken. Míg '95ben 92 milliárd forint került erre a célra felhasználásra, addig sajnos '96ra a kormány jócskán visszafogja ezt az összeget: 76 milliárdot kíván ebben a költségvetésben erre nyújtani. Szerintünk ez nem megengedhető, nem elf ogadható, hiszen olyan kérdésről van szó, amely a társadalom közérzetét és az emberek lakáshoz jutási esélyeit nagymértékben befolyásolja. Két másik területre szeretném még fölhívni a figyelmet. Az egyik az oktatásra történő átcsoportosítás; erről Pokorni Zoltán képviselőtársam bővebben szólt, hiszen a Fidesz valóban nemcsak szavakban tekinti kitörési, felzárkózási pontnak a humán erőforrásokat, hanem erre a célra pénzösszeget is kíván fordítani. Végül a feketegazdaság visszaszorításáról van még szó mint ha rmadik fő területről. Üdvözöltük azt, hogy a kormány erre egy bizottságot hozott létre, amely sajnos a megalakulása óta érdemben nem sokat tett a kérdés kezelésére. A Fidesz úgy véli, hogy nem beszélni kell a feketegazdaságról, hanem tenni valamit a vissza szorítására. Ezért mi az állami bevételek behajtó szervezeteit meg kívánjuk erősíteni, erre a területre átcsoportosítani kívánunk. Röviden ennyit kívántam elmondani, tisztelt Ház. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nag yné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szólásra következik Bogár László úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője. DR. BOGÁR LÁSZLÓ (MDF) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hozzászólásomban a jövő évi költségvetés társadalmigazdasági környezetének néhány oly an makroösszefüggéséről szeretnék szólni, amelynek a végiggondolása talán némileg újfajta megvilágításba helyezheti ezt az egész problémakomplexumot. Egy olyan év költségvetése fekszik most előttünk, amelynek során egészen bizonyosan nem lesz tovább haloga tható annak a ténynek a beismerése, hogy a magyar társadalmigazdasági átmenet alapvető dilemmáira igazából a politikai tér egyetlen szereplőjének sincs ma érvényes és használható válasza; amikor kiderül, hogy teljesen mindegy, miszerint az éppen kormányzó koalíció 607080, esetleg - horribile dictu - 100 százalékkal nyertee meg az előző választásokat, kormányzásának már az első egykét éve után olyan kihívásokkal kénytelen szembenézni, amelyektől legitimitása formálisan fennmaradhat ugyan a következő vál asztásokig, de a tényleges társadalmi legitimitás összeroppan. A most zajló költségvetési vita általános hangulata, azt hiszem, azt tükrözi, hogy a lelke mélyén valószínűleg mindenki eljutott valami hasonló felismerésre - így azután gondolatmenetemnek való jában nincs igazi újdonságértéke. Csak ennek kimondásáért tehát nem is kértem volna szót; azt remélem azonban, hogy mégiscsak lesz némi újdonságértéke annak a néhány adatnak, illetve összefüggésnek, amelyet most - éppen az előbbi gondolatmenetből adódóan - szeretnék megosztani képviselőtársaimmal, s amelyek egyikemásika - ahogy azt említettem - talán új megvilágításba helyezheti mindazokat a kérdéseket, mindazokat a stratégiai problémákat, amelyek itt az elmúlt hét vitája során felmerültek. Az első - és at tól tartok, nem túlságosan ismert - tény, hogyan is változott meg a magyar gazdaság relatív helyzete a világban az elmúlt körülbelül másfél évtized során. Az viszonylag közismert, hogy ma az egy főre jutó GDP körülbelül a tizenhét évvel ezelőttivel - tehát nagyjából az 1978. évivel - azonos. Csakhogy míg ez az ugyanakkora egy főre jutó GDP akkoriban a világátlagnál körülbelül 50 százalékkal magasabb volt, a jelenlegi egy főre jutó GDP a világátlagnál körülbelül 20 százalékkal alacsonyabb.
