Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2502 sajnos azt nem látjuk, milyen módon növekednének az önkormányzatok lehetőségei az intézményeik fenntartásában. Van ennek mégis szerepe, és mégis a pozitívumok között említem ezt meg, hiszen egyfajta lelki vagy pszichés hatása va n az önkormányzatok döntéshozóira, hogy ezeket a magas összegeket valóban a közoktatás területén használják föl. Nyilván van az önkormányzatok közötti pénzelosztásban is hatása, mert ily módon a több oktatási intézményt fenntartó önkormányzatok finanszíroz ási lehetősége valamennyivel javul, mint azoké, amelyek ilyen intézményeket nem tartanak fönn. De ez a hatás elenyésző ahhoz képest, amennyit az alapján sejtenénk vagy remélnénk, amit az újságokban vagy a nyilatkozatokban hallunk, hogy lám, lám, mily radik álisan, eddig sosem látott módon kívánja növelni a kormány az oktatási normatívákat. Jobb a teljes igazságot kimondani, mert azt gondolom, hogy az embereket nem lehet becsapni, a forintok, a számok egyértelműek, és jobb, hogyha ez előbb kiderül, mint utóla g. Propagandaokok miatt nem szabad ilyesfajta illúziókba ringatni az oktatásban részt vevő szereplőket. Mi a gond ezzel együtt? Az, hogy nincs ma általunk ismert, a kormánypártok által elfogadott, az érdekegyeztetés menetén végigment, a szakma által is meg vitatott új oktatásfinanszírozási elképzelése a kormánynak. Nincs ilyen! És nyilván azért nincs, mert az oktatás területén egy évvel ezelőtt kidolgozott hosszú távú vízió, hosszú távú program elutasíttatott a szakma jelentős része és az érdekegyeztetésben részt vevő szereplők jelentős része által. És nyilván azért nincsen, mert minden ígérgetés és fogadkozás ellenére a közoktatási törvény átfogó felülvizsgálatát tartalmazó törvénymódosítást nem terjesztette a kormány a parlament elé. Olvastam a jegyzőkönyvb en, amint SZDSZes képviselőtársaim azt mondják, hogy ez a javaslat elkészült, csak a kormány által diktált és a parlament feszített menete nem tette lehetővé ennek a megvitatását. Hozzá kell tegyem: ezzel a javaslattal rajtuk kívül más nem találkozott. Le het, hogy elkészült, de ezt a szakma, az érdekegyeztetés, vagy ha úgy tetszik, az ellenzéki pártok oktatáspolitikusai nem ismerik, és ilyen értelemben ezt akkor tekintsük egy belső munkaanyagnak, ne pedig egy legitim törvénytervezetnek. Nincs ilyen, és a m ai gondjaink számát ez szaporítja, ez a helyzet, hogy a kormány ezen a területen bizony igencsak vészes késlekedésben leledzik. Bretter Zoltán képviselőtársam az előbb a felsőoktatás finanszírozásáról beszélt és 10 milliárd forintos növekedést állapított m eg. Én ezt az összeget így nem találtam a költségvetésben, nem is tudtam volna összehozni; lehet, hogy ott van elrejtve a számok között, de egyet mindenképpen hangsúlyoznunk kell megint csak az egyszerű, a világos beszéd érdekében: ez a 10 milliárd forint nem az, amit hinnénk, nem pusztán növekedés, hanem a pótköltségvetés által ebben az évben 4,1 milliárddal már csökkentett összeggel nekünk is csökkentenünk kell. Ehhez a pótköltségvetés elfogadása utáni állapothoz képest jelent esetleg 10 milliárdos növeke dést, de az ez évi teljes finanszírozáshoz képest bizonyosan nem. Még egy jelentős gonddal nem számol, noha azok a pozitívumok, amiket itt fölsorolt: az integrációs törekvés, a bajba jutott felsőoktatási intézmények gyors kisegítése, nyilván konzekvenciákk al együtt, létező pozitívumai ennek a szabályozásnak, de sajnos ebben az előttünk fekvő tervezetben nem látjuk azt a meghatározó reformlépést, amelyről valamennyien tudjuk, hogy elkerülhetetlen és szükséges: ez a felsőoktatás normatív jellegű finanszírozás ának a bevezetése. Noha ezt vitatjuk, elvileg ennek folynia kéne, de mégsem látjuk ennek a nyomait semmilyen módon az előttünk lévő tervezetben - ahogyan az általa említett OTKAról, Országos Tudományos Kutatási Alapról folyó viták vagy állítólag megkötött megállapodások nyomát sem tapasztaljuk semmilyen módon. Hosszú viták folytak már az OTKAról, a Felsőoktatásfejlesztési Alapról, a KMÜFAról, ezekről ebben a Házban, de egy biztos, hogyha született is valamilyen engedmény a tudománypolitikai kollégiumban az OTKAra vonatkozóan, ennek írásos következménye, nyoma mind a mai napig nincs. S azt gondolom, hogy a diákok után már a tudós urak sem elégednek meg pusztán a szóbeli kijelentésekkel ezen a területen.
