Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
2484 Éppen ezért a kormány úgy gondolta, hogy a 3/A mellékletet - amely azt tartalmazta volna, hogy milyen módon kívánja átalakítani a közoktatás finanszírozását augusztus 1jétől - kéri levenni a napirendről, kéri a közoktatás finanszírozásának augusztus 1jéig beterjesztett formáját egész évre érvényesnek tekinteni, és a tis ztelt Házra bízza annak eldöntését a közoktatási törvény módosítási javaslatának a benyújtása után, hogy kíváne, és ha igen, milyen formában kíván a közoktatás finanszírozási rendszerén módosítani. Nem a közvélemény előtt eltitkolva, nem illegalitásban, n em "itt a piros, hol a piros" játék formájában, hanem ott, ahol ennek helye van: a közoktatásról szóló törvényben. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, Szabad Demokratá k Szövetsége. DR. HACK PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az igazságszolgáltatás keretében jogaik védelmét kereső polgárok érdekében szólok a költségvetés vitájához; annak egy meglehetősen fontos, de mindenesetre részkérdéséhez, a bírák és ügyészek helyzetéhez kívánok hozzászólni. A tisztelt Ház előtt ismert, hogy az igazságszolgáltatás helyzetének javítása érdekében az elmúlt ciklusban az Országgyűlés egésze komoly erőfeszítéseket tett. Ennek az erőfeszítésnek az első jelentős lép ése az 1992es nagy törvényalkotási lépés volt, amelynek keretében külön törvényi szabályozást nyert a bírák és bírósági dolgozók javadalmazása. 1994. január 1jén ismét jelentős lépés történt, egy nagyobb fokú javadalomemelés következett be a bíráknál, il letőleg az ügyészeknél. 1994. január 1je óta azonban lényegi változás nem történt. Ez más területeken is elmondható, és joggal vethető fel az a kifogás, hogy a költségvetésből fizetést élvezők közül a bírák és az ügyészek fizetése kiemelkedik, jobb, mint a köztisztviselői fizetés, vagy jobb, mint a közalkalmazottak fizetése. Ezzel együtt meggyőződésem szerint rendkívül fontos érdekek szólnak amellett, hogy ne nyugodjunk bele abba a helyzetbe, hogy 1994 januárja óta nem történt érdemi változás - még a szint entartás sem - a bírák és az ügyészek fizetésénél. Miért nem törődhetünk ebbe bele? Két indokkal szeretném ezt magyarázni. Az első indok egy alkotmányos alapelv. Ebben a Házban a patkó minden oldalán egyaránt elköteleztük magunkat a bíróságok, az igazságsz olgáltatás függetlensége mellett. Ez az alkotmányos elv azonban nem lehet egy puszta deklaráció; a bíróságok, az igazságszolgáltatás függetlensége kötelezettséget ró a mindenkori kormányzatra és a mindenkori parlamenti többségre, azt a kötelezettséget, hog y ennek a függetlenségnek megteremtsék a feltételeit. A függetlenségnek azonban nemcsak jogszabályi, hanem materiális feltételei is vannak. Az a feltétel, hogy a bíróságok anyagilag ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben; a bíróságok tárgyi körülményei meg felelőek legyenek; a bíróságon dolgozók - ezen belül elsősorban a bírák - olyan tiszteletdíjban részesüljenek, amely tényleges függetlenséget eredményez a számukra. Köztudott, hogy a bírósági, ügyészségi munka, a bírósági, ügyészségi hivatás olyan hivatás, amely mellett más kereső foglalkozást nem lehet űzni, a bíráknak és az ügyészeknek nincs lehetőségük arra, hogy jövedelmüket másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy akár vállalkozás keretében egészítsék ki. Ezért fordulhatott elő az, hogy a bírák szakmai továbbképzése is politikai viharokat kavart; a szakmán belül is nagy vitákat váltott ki, hogy milyen forrásból kell például a bírák képzését megoldani, alapítványok részt vehetneke ebben vagy sem, a költségvetés hozzá tude ehhez járulni vagy sem. Akárme rre nézünk Európában, azt látjuk, hogy a bíróságok költségvetését a hatályos magyar jogi berendezkedéshez képest nagyvonalúbban szabályozzák; a bíróságoknak nincsenek olyan jogaik,
