Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF):
2442 Elhangzott itt már az egyi k kormánypárti képviselő részéről, hogy tulajdonképpen ez a költségvetési törvényjavaslat lényeges változásokat fog majd hozni a korábbiakhoz képest, mert például a választási ígéretként szereplő olcsóbb adminisztráció, olcsóbb kormányzati munka ebbe a köl tségvetésbe valamilyen módon beépítésre kerül. Lehet, hogy nem ugyanazt a költségvetési törvényjavaslatot vagy nem ugyanazokat a mellékleteket olvastuk. Ugyan több minisztériumra is jellemző, de csak egy példát mondanék: Amíg az 1995. évi pótköltségvetési előirányzat az egyik minisztériumnál 249 millió forintos személyi juttatásról beszélt, ez a mostani javaslatban a 319 milliót is meghaladja. Ez a több mint 70 milliós nagyságrend azt jelenti, hogy közel 30 százalékkal nőtt csak egy tárcán belül. Én tulajdo nképpen nem sajnálom az itt dolgozó köztisztviselőktől ezt a mai körülmények között lényegesnek mondható bérnövekményt, csak azt szeretném, ha ez jellemző lenne több ágazatra is. Említettem az előbb, hogy a költségvetés alapszámai tekintetében a szociális partner még nem nyilvánított véleményt. Nem tudom, hogy milyen formában sikerül majd megint az Érdekegyeztető Tanácson elfogadott megállapodásokat behozni a költségvetésbe, de nagyon remélem: azután, hogy ez a kormány ígérte nekünk, lesz egy átfogó társada lmigazdasági megállapodás a szociális partnerekkel, amiről tudjuk, hogy nem jött létre, ma kilátásba helyez egy ár- és bérmegállapodást. Én nagyon szeretném, ha legalább ez a megállapodás létrejönne, és az Érdekegyeztető Tanács jövőbeni szerepét nem avval próbálná meg a kormány felértékelni, hogy például az Érdekegyeztető Tanács titkárságán a személyi juttatások mértékét ugyanabban a két viszonylatban, ahogy az előbb említettem, az idei 8,3ről 14,5 millióra emeli, ami több mint 50 százalékos növekmény. Ez en általános megjegyzések után szűkebben szeretnék foglalkozni két szakterülettel. Ha az előbb az érdekegyeztetésről szóltam, akkor maradjunk mindjárt a munkaügyi tárcánál. Pontatlanság a költségvetési törvényjavaslatban az, hogy például a munkavédelmi bír ság bevételi előirányzatát két helyen is szerepelteti. (18.20) Vagy szerepelhetne a Munkaügyi Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzataiban, vagy pedig szerepelhetne a Munkaerőpiaci Alapnál. De mivel mind a két helyen bevételként számítanak rá, tartok t őle, hogy valaki csalódni fog. Ami az előbbi kifogásomon túl lényeges tartalmi kifogás, az úgy érzem, teljes egészében ellentmond annak az ígéretnek, amit ez a kormány az államháztartási törvény reformjával kapcsolatban, illetve amit a munkanélküliség keze lésével kapcsolatban ígért. El tudom fogadni azt, hogyha egy költségvetésben több önállóan működő alap szerepel, akkor azoknak a kezelése bizonyos fokig nehézkes. De azt semmiképpen nem tudom elfogadni, hogy olyan alapok kerüljenek összevonásra, amelyekre a befizetések teljesen külön forrásból származnak. Tehát nem tudok egyetérteni egy olyan kormányzati elképzeléssel, hogy a Szolidaritási Alap - amely teljes egészében a munkaadói és a munkavállalói befizetésekből táplálkozik , bekerüljön a költségvetési t ámogatások közé, magyarul bekerüljön abba a nagy kalapba, ahol nem lehet figyelemmel kísérni, hogy mire és milyen mértékben fogják az itt befizetett pénzeket felhasználni. Úgy érzem és úgy emlékszem, hogy egyik jelenlegi kormányzó pártnak sem volt korábban - ellenzéki pártként - olyan programja, hogy a munkanélküliség kezelésére és enyhítésére össze kell kutyulni, össze kell keverni mindent, és akkor legfeljebb később lehet ezen egyszerűsíteni. Tehát ilyen megoldást nem tudok támogatni. Azt hiszem, ha képvi selőtársaim az elmúlt héten a bizottsági ajánlásokat figyelték, akkor tapasztalhatták azt, hogy a szakbizottságnak nemcsak az ellenzéki képviselői voltak ezen a véleményen - nagyon helyesen. De tulajdonképpen nem is volna mé g olyan nagy probléma, ha erről, az alapok összevonásáról már elfogadott törvény rendelkezne. De megint úgy kell tárgyalni az alapok összevonásáról, hogy a költségvetési törvényjavaslat csak utal rá, és majd később, esetleg a költségvetés elfogadása után a parlament ezt a törvényjavaslatot is - ha benyújtásra kerül - el fogja fogadni.
