Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2430 Ami a foglalkoztatáspolitika gondjaival kapcsolatos: csak újra rá szeretnék mutatni arra a problémára, amely a Munkaerőpiaci Alap gondolatának felvázolásával állott elő. Ez az al ap tényként szerepel a költségvetési törvényben, tényként szerepel az államháztartási törvényben, az alapról törvénynek kell intézkednie. Bizottságunk abban a helyzetben volt, hogy megismerkedhetett ennek a törvénynek egy jelenlegi szövegváltozatával, a ti sztelt Ház azonban még nincs ebben a helyzetben. November 13a van, ha jól néztem a naptárt, december 31e is lesz, és bizony elég nagy kételyek merülnek fel az emberben - érdekegyeztetési folyamatokat is megfigyelve , hogy vajon mennyire lesznek szakmail ag megalapozottak és jogszerűek a döntéseink. Vajon hogyan lehet értelmezni egy törvényt, legyen az akár költségvetési, akár - mondjuk - államháztartási törvény, amely magában foglal egy olyan alapot, amely egyébként nem létezik. Érvényes vagy nem érvényes egy ilyen törvény, azt hiszem jogász hallgatók doktori disszertációjában érdekes téma lehet annak a kifejtése, vajon így kelle a magyar parlament elé döntésre előkészíteni dolgokat, vagy esetleg talán egészen másképp. De hadd evezzek át a költségvetési t örvényben más vizekre. A magyar hadsereg állapotának, működésének kérdései nagyon fontosak országunk biztonsága szempontjából, de én azok közé tartozom, akik azt hiszik, hogy egy ország biztonságát a külpolitika legalább úgy, sőt remélem, sokkal jobban szo lgálja, mint az erő. Ez nem azt jelenti, hogy a véderőről nem kell gondoskodni. De a külügyi munka lehetőségeit is meg kell teremteni, sőt a külügyi munkára kell a nagyobb figyelmet és energiát fordítani, hiszen - mondjuk - egy vonat normális körülmények k özött úgy áll meg, hogy a mozdonyvezető fékez, és nem úgy áll meg, hogy a vészféket rángatják az utasok. A hadsereg országunk, nemzetünk biztonsága szempontjából vészfék, amelyet - nagyon kívánom - legalább a mi gyermekeink, unokáink és belátható utódaink korszakában soha ne kelljen meghúzni. Vajon a magyar külpolitika abban a helyzetben vane költségvetési szempontból, hogy nyugodtan alhatunk? Hát ha arra gondolunk, hogy nem sereglenek fekete seregek határainkon és nem készülődik akut támadás ellenünk, akk or elaltathatjuk gondjainkat. Vannak azonban problémák, és nem is kicsinyek. Ahhoz, hogy igazán úgy érezzük, minden rendben van, nyilvánvalóan Magyarország tekintélye az egyik központi kérdés. Jól tudjuk, csak a közmondásban igaz az, hogy a jó bornak nem k ell cégér; bizony, a modern világban még a jó árut is határozott reklámtevékenységgel kell tudni eladni. Nem akarok most belemenni abba a vitába - mert nem egy költségvetési vita keretei közé tartozik , hogy vajon hazánk nemzetközi megítélése most fölfele megy, lefele megy, jó vagy rossz. Mert azt hiszem, hogy tényleg nem ez az a hely, ahol ezt behatóan kell tanulmányozni. Az azonban biztos, hogy jeles kormányzati tényezők - például az ipari miniszter úr is - tettek olyan kijelentéseket, amelyek arról szól nak, hogy ezen a téren bizony van mit javítani - és még egy kicsit enyhítve is idéztem a miniszter úr egyik régebbi nyári nyilatkozatát. Vajon tükröződike a költségvetésben az országpropaganda prioritása? Valaha a Miniszterelnöki Hivatalban működött egy i lyen jellegű csoport, s nemrégiben is fölmerült, hogy egy címzetes államtitkár kerül alkalmazásra a Miniszterelnöki Hivatalnál, s az ő tevékenységébe nemcsak a belföldi sajtókapcsolatok, hanem bizonyos fokig a nemzetközi propaganda is bele fog tartozni. Ug yanakkor a Külügyminisztérium is rendelkezik ilyen feladattal, sőt rendelkezik egy pénzügyi kerettel, amely pénzügyi keret, sajnálatos módon, tulajdonképpen évek óta változatlan. Reálértékben az egész Külügyminisztérium költségvetése lassan, de biztosan cs ökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor a külügyi feladatok folyamatosan bővülnek. Úgy tűnik, hogy kormányváltozás ide, rendszerváltozás oda - mert ez egy sokkal régebbi probléma , a Külügyminisztérium kormányon belüli érdekérvényesítő ereje nem elegendő. Val ójában most is azzal állunk szemben, hogy egy fűnyíróelv a Külügyminisztériumra is vonatkozik. Magának a külügyi költségvetésnek az áttekintése nem egyszerű probléma. Már a '90es változások előtt létrejött egy olyan szerkezeti változás a Külügyminisztériu mban, amely szintén azt
