Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2425 a tehetős szülők gyermekei már a középiskolás időszakban leteszik. A szülők áldozatvállalása ugyanis lehetővé teszi, hogy megfizessék a drága magántanárt, és hogy gyermekeik a célországban, a helyszínen gyakorolhassák a nyelvet. De mi lesz azokkal, akiknek erre nincs lehetőségük, akiknek az egyetemen kell pótolniuk a bepótlandókat? Erre eddig különösebb anyagi ráfordítás nélkül volt leh etőségük a nyelvi lektorátusok révén. Ezentúl nem lesz; magánüggyé válik, hogy letegyék a diplomához szükséges nyelvvizsgát. Ami pedig magánügy, azért általában fizetni kell, és a lektorátusokból létrehozott kft.k már nem mérik ingyen a tudást. Újabb sarc és pont azokra, akik amúgy sem állnak a toplista élén. Tehát fizetni kell, ha van miből. Ha nincs, hát kimaradnak, és ez nem csekélység, mert a költségvetés a jelek szerint keményen számít a kiegészítő tandíj bevezetésére és az emelt kollégiumi díjakra is . A kormány tehát némi módosítással és láthatóan félreérthetetlenül adta ki a régi jelszót: "Fizessenek és tanuljanak a gazdagok!" Így lesznek aztán Sztálin legjobb magyar tanítványainak leszármazottai a Világbank legjobb tanítványai. A tandíj önmagában pe rsze nem haszontalan dolog. Felelőssége tudatára ébresztheti a hallgatót, és értékessé teheti számára a megszerzett tudást. Félő azonban, hogy a kontraszelekció eszközévé válik, amely mindenki más előtt éppen a szegény néprétegek gyermekeit zárja ki majd a továbbtanulásból. Gondot látunk a következőképpen ecsetelt elképzelésben is: "Az 1269,5 millió forint keretösszegű felsőoktatási integráció keretében meg kell teremteni a sokkarú egyetemek, többkarú városi főiskolák kialakulásának és a hozzájuk kapcsolód ó racionális gazdálkodó szervezetek létrehozásának feltételeit. Ebből az előirányzatból szükséges megoldani az oktatást, kutatást egyaránt szolgáló, több intézmény részére kutatási szolgáltatást biztosító, az intézményi integrációt elősegítő intézményközi műszerpark létrehozását, működtetését is. Az előirányzat továbbá a felsőoktatási informatikai feladatok megoldásához, ezen belül a nemzeti információs infrastruktúrafejlesztési programszerződés alapján a Művelődési és Közoktatási Minisztériumra háruló kiad áshoz is fedezetet nyújt. A keretből fedezendő a felsőoktatási intézmények kollégiumi berendezéseinek összehangolt cseréje is. Az előirányzat az integráció keretében létrejövő integrált könyvtári egységek műszaki, technikai feltételeinek a megteremtésére i s szolgál." Először is a klasszikus értelemben vett egyetem nem sokkarú, mint az indiai istenség, hanem pontosan négykarú, tehát egy, kettő, három, négy: teológia, orvosi kar, jogi és bölcsészkar. Felesleges tehát burjánzást indukálni, amit mint vadhajtást kelljen visszavágni majd egyszer, ha a józan ész jut szóhoz, és ha felsőoktatási intézményeinket is az európai mintákhoz fogják igazítani. A főiskoláknak sem szükségképpen többkarúaknak kell lenniük, kiváltképp a tanárképző főiskoláknak nem, ha az egysége s egyetemi szintű tanárképzés útját akarjuk egyengetni, hanem egyelőre pontosan csak kétkarúaknak. De ezentúl is felvetődik, miért kell összekeverni a kollégiumi ágyat mondjuk a számítógéppel? Hacsak nem ezzel akarjuk már előre is mentegetni a végrehajtás során várható, előrelátható negatívumokat, mert egy ilyen kusza elképzelést csak laza lelkiismerettel, az "ahogy esik úgy puffan" álláspontjára helyezkedve lehet végrehajtani. Nem tudom, ki van ma abban a helyzetben, hogy holtbiztosan tudja megmondani, hog y bölcsész, egészségügyi, gazdasági, jogi vagy szociális területeken képzett szakemberekre vane elsősorban piaci igény. Én mindenesetre a leghatározottabban kétlem, hogy ez volna a valóságos munkaerőpiaci helyzet. De mindez önmagában is meggyőzően mutatja , hogy a kormánynak elképzelése sincsen a termelés növelésére, pontosabban: eszébe sem jut, hogy csak jól, világszínvonalon képzett műszakiakkal lehetséges előrelépni. (16.20) Hagyományos húzóágazatunk a mezőgazdaság. Termőföldi adottságaink, terményeink m inősége miatt épp ez az a terület, ahol egészen biztosan a jövő Európájában is labdába tudunk rúgni. Még sem kellene hát több mezőgazdasági szakember?
