Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2422 természetesen ennek meg kell hogy legyen a megfelelő jogi konzekvenciája is, ha valakit ilyenen tetten érnek, hanem a törvényeket és a jogi szabályokat kell úgy megalkotni, hogy ne legyen lehető ség ezeket igazából megkerülni. Csak emlékeztetni szeretném itt néhány képviselőtársamat arra, hogy a jövedéki törvény módosítása, a vámtörvény elfogadása, a fogyasztási adótörvény és az adózás rendjére vonatkozó törvény most tárgyalt módosítása e tekintet ben igen jelentős és lényeges eredményeket fog hozni, mi több, bizonyos forrásokat teremt arra, hogy a költségvetésben a legsürgetőbb és legfájóbb pontokra némi orvoslást nyújthasson. Én tehát jó szívvel ajánlom ezt a költségvetést a Háznak elfogadásra. Kö szönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Miklós László felszólalását. Soron következik Kávássy Sándor, a Független Kisgazdapárt részéről; őt követi majd Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Kávássy Sá ndor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Általános észrevételként szeretném elmondani, hogy az állami költségvetés jelen kiadását a legkevésbé sem tartom tökéletes, kifogástalan vagy hibátlan alkotásnak. Lehet, hogy Magyarországon ilyet az adott körülmények között nem is lehet csinálni, a mostaninál jobbat, sőt lényegesen jobbat feltétlenül, legalábbis az én meggyőződésem szerint. Még azok is ne hezen igazodnak el rajta és tudják áttekinteni, akik életük jó részét töltötték összeírások és statisztikák tanulmányozásával, és a számok világánál, illetve a számok segítségével igyekeztek megragadni a gazdaságban és a társadalomban lezajlott folyamatoka t. (16.00) "Mert most tükör által homályosan látunk" - írja Pál apostol a korinthusbeliekhez írott első levelében. Pontosan ezt észleljük, és ebben a helyzetben vagyunk, amikor a költségvetésről benyújtott törvénytervezetet tanulmányozzuk - kiváltképp is, ami a homályt illeti. A tükör is tökéletlen, a homály pedig fölöttébb nagy, holott egy ilyen előterjesztésnek világosnak, könnyen áttekinthetőnek, nyugodtan mondhatom: kristálytisztának kellene lennie, hogy mindenki, de legalább az írni, olvasni tudó állam polgárok többsége értse, nehézség és különösebb fejtörés nélkül tudja elolvasni. Fájdalom, nem így van. Mindennek legfőbb oka pedig, hogy az összeállításból teljességgel hiányzik - vagy csak nyomokban van meg - a helyzetértékelés. Félreértés ne essék: nem részletes elemzésre vagy taglalatra gondolok. Azt azonban mégiscsak tudni kellene, hogy mit miért tesznek, miért éppen úgy és nem másként irányoznak elő a tervezők. További negatívum, hogy a jelek szerint a szerzők feleslegesnek, luxusnak tartják az indokl ást. Vegyünk egy példát; azt mondja például a 17. § (1) bekezdése: "első alapképzésben, illetőleg szakirányú továbbképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatók pénzbeli juttatásának normatívája 65 ezer forint/fő/év". Nekem az ilyen és hasonló megfogalm azások ellen alapvető, sőt a lehető legsúlyosabb kifogásaim vannak: merő homály. Ebből ugyan sohasem fogja megtudni az adózó állampolgár, hogy mire költik a pénzét, hogy a hallgató vagy az érintett felsőoktatási intézmény jogosulte felvenni a jelzett össz eget, és ha felvette, hogyan és mire használhatja. Mindettől most eltekintenék, és csak a lényegre koncentrálnék: miért 65 ezer, és miért nem 75 ezer vagy 100 ezer? Erről azonban egy árva hang sincs, holott - fontos számról lévén szó - fél mondatban, legal ábbis fél szavakban indokolni, magyarázni kellene. Ugyanúgy bírálnunk kell, hogy fontos pontokon hiányoznak az összegezések. Nem kellően részletező a tervezet, és csaknem teljesen kimaradnak a százalékok, a százalékos kimutatások. Vegyünk ezekre egy példát : ha például tudni akarjuk, milyen összeget szán a kormány a felsőoktatásra, papírt, ceruzát kell elővenni és úgy kell kiszámítani. Az egyetemekre vonatkozó számok még csak könnyen elő is kerülnek, a "Főiskolák" címnél azonban hiányzik a pozitív adat,
