Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
243 Tisztelt Országgyűlés! Jó napot kívánok! Köszöntöm jelen lévő képviselőtársaimat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai napi munkánkat, akár a rádió, akár a televízió nyilvánossága előtt. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 4. ülésnapjá t megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és dr. Trombitás Zoltán jegyző képviselőtársaim lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : A mai ülésnapon napirend előtt r endkívüli ügyben felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről, a felsőoktatásban kialakult helyzet tárgyában. Megadom a szót Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úrnak. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! A felsőoktatásban kialakult helyzettel valamennyien tisztában lehetünk, hiszen a sajtó, a televízió eléggé bőséggel ad hírt azokról a tárgyalásokról, sőt azokról a kormányzati kommünikékről is, amelyek ezzel kapcsolato sak: a tandíj bevezetéséről, a hallgatók, illetve a kormányzat közötti tárgyalásról, a hallgatók által tervezett tiltakozásokról van szó. Tegnap szégyenszemre megint csak abba a helyzetbe keveredett a kormány egyik helyettes államtitkára, hogy a nyilvánoss ág előtt hazudtolták meg őt - de nem ezért kért szót a Fidesz frakció. Talán emlékeznek arra a jelenetre, amikor a nyolcvanas években Lech Walesa aláírta azt a megállapodást, ami a Jaruzelskirezsim bukásához vezetett. Az akkor még fiatalabb és jobb humorú Lech Walesa egy hatalmas ceruzával tette ezt. Kivonult a gdanski hajógyár elé, meglobogtatta a papírt, s azt mondta: "Győztünk, és papírunk is van róla!". Jellegzetes és nagyon fontos keleteurópai mondat volt ez: nem elég győzni a világnak ezen a részén, hanem úgy látszik, írásba is kell adni azt, amiben megállapodtak az illetők. A hallgatók is ebben a helyzetben vannak. Nem elégszenek meg a szavakkal és a puszta ígéretekkel. Ez a fontos tanulsága annak, ami most a minisztérium és a hallgatók között folyi k. A minisztérium ugyanis meglepődve, megütközve vette tudomásul, hogy a hallgatók nem hisznek már a szép szavaknak és az egyszerű ígéreteknek. Én azt gondolom, jó okuk van erre. Jó okuk van arra, hogy a miniszterelnök úr puszta ígérete, hogy jövőre nem fo gják emelni az alaptandíjat, ne legyen elégséges, csak akkor, ha ezt írásba is foglalják, csak akkor, hogyha előveszik a tandíj szabályozásáról szóló kormányrendeletet, és azt felül is vizsgálják. A hallgatók már nem hisznek már csak a szavaknak, nem hiszn ek egy olyasfajta ajánlásnak, ami a miniszter úr javaslata volt, hogy ebben az évben a főiskolák, egyetemek ne szedjenek kiegészítő tandíjat. Joggal kérdezik akkor a hallgatók, hogy miért kellett egyáltalán a kétezer forintos alaptandíj fölött nyolcezer fo rintos kiegészítő tandíjat megállapítania a kormánynak, ha a kormány egyik minisztere később úgy fogalmaz, hogy ez a tízezer forintos havonta beszedett tandíj elviselhetetlen terhet jelentene a hallgatóknak és szüleiknek, és éppen ezért arra kéri a főiskol ák, egyetemek rektorait, vezetőit, hogy ne szedjék azt be, ne éljenek ezzel a lehetőséggel. Tudom jól, hogy nem minden főiskola és nem minden egyetem szedne nyolcezer forint kiegészítő tandíjat, és nem minden hallgatót terhelne havi tízezer forintos fizeté si kötelezettség. De képzeljék el, ha csak az úgynevezett kurrens szakokon, egyetemeken, a közgazdasági, a jogi, az orvosi karokon szedik ezt! Hova vezet, miféle rendiesedő felsőoktatása lenne ennek az országnak, ha kialakulnának, megerősödnének azok a ma is meglévő különbségek a különböző karok, különböző egyetemek merítési bázisa, szociológiai háttere között, ami bizony már ma is fellelhető? Ez egy elitizálódó, dinasztizálódó, rossz struktúrájú felsőoktatás, amely nem szolgálja a társadalmi
