Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
2416 Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Politikai aforizmákban és politikai aforizmák gyártásában elé g gazdagok vagyunk. A múlt hét végén megtudtuk, hogy az invalidusok országa vagyunk, pénzügyminiszter úr mondotta volt rólunk ezeket a magvas gondolatokat. Megijedvén ettől az invalidus állapottól, pénzügyminiszter úr az adótörvények holdudvarában ráültett e ezt az invalidus országot a Titanic hajóra és megindította, hogy majd kivezeti az országot a '96os költségvetéssel ebből a nyomorúságos állapotból. Csakhogy amikor meglátta a jéghegy csúcsát, kiadta a jelszót, hogy restrikció! És valóban, a jelszó nyomá n megszületett a másik politikai aforizma is a kormány gazdaságpolitikájának a dicséretéről: javult a költségvetés pozíciója, növekedett az export, csökkent az import - és mindez lehet, hogy igaz. Bár azt hiszem, jobb lenne, ha most a '96os költségvetés h elyett a '95ös második pótköltségvetésről vitatkoznánk, mert a beígért 125 milliárd költségvetési hiány helyett év végére 300 milliárd várható a privatizációs bevételek elmaradása miatt. Ez a hiány az érvényes törvényeink szerint mindenképpen indokolttá t enné a pótköltségvetésről való vitát is. De ne vágjunk ennyire szigorúan a kormány gazdaságpolitikájába, inkább nézzük meg, hogy ez a látszólagos javítás, az ezüst és a korlátfák kicsiszolása mibe került az országnak. Mert azért mélyen a jéghegy csúcsa ala tt meghúzódik egy társadalmi valóság is. Ha igaz a számsor - és miért kételkedjünk a statisztika adataiban - 100 születésre 65ről 80ra nőtt az abortuszok száma, 1011 százalékkal csökkent a társadalom reáljövedelme, az elszegényedés mellett elbizonytalan odtak az intézetek, intézmények, a felsőoktatás terrénumában egy fűkaszával lenyírtunk olyan értékeket, amelyeket pótolni nemigen lehet lesz a következő években, vagy sokkal többe fog kerülni, és hát egyéb kapkodások, megfontolatlan intézkedések is jellemz ik azt az öndicséretet mutató számsort, amelyet szívesen idéznek föl politikusaink a restrikciós gazdaságpolitika, pénzügypolitika magasztalására. Ennek a jegyében született meg az 1996os költségvetési tervezet is, amelyik ugyancsak épít ezekre a múló efe mer bevételekre, a vámpótlékra, épít a társadalom elszegényítési folyamatára, és épít a társadalom túladóztatására. Az adótörvények összessége - a költségvetés számsoraival összevetve - azt ígéri, hogy körülbelül 45 százalékkal megint szegényebb lesz a tá rsadalom, megint többet fog adózni. Ezt azzal indokolják, hogy a kormány által jótékonyan kiegészítésre szoruló társadalmi rétegek, egyáltalán azok a finanszírozási területek, amelyek egy osztogató társadalomban, költségvetésben megjelennek, feleslegesek e gy piacgazdaságban. (15.30) Valóban feleslegesek, és senki nem vitatja azt, hogy intézményrendszerünket, államháztartásunkat meg kell reformálni. Meg kellene reformálni, de nem olyan kapkodó módon, ahogy ígéri a '96os költségvetés is. Mert ugyanaz a helyz et, mint '95ben. Az ellenzék jóindulatából a '95ös költségvetés megvitatását be tudtuk fejezni még 1995ben. És '96ban is ugyanaz a helyzet, hogy az ellenzék jóindulata, a Házszabály türelmes módosítgatása vagy a normális menetrend megtörésének elviselé se lehetővé teszi, hogy a '96os költségvetés általános vitáját, mondjuk, holnap délben befejezzük, végiggondolatlanul azokat a folyamatokat, amelyeket esetleg módosító javaslatokkal még lehetne korrigálni, lehetne javítani rajtuk. De ha már '95ben így z ajlik az élet, hogy a társadalom jövedelmének elvonásával, a feketegazdaság szférájának jelentős mértékű nagyobbításával - '94. végén még arról szólt az ének, hogy 1100 milliárd körüli a feketegazdaság, most 1600 milliárdra becsülik a feketegazdaságot - to ljuk szépen át a láthatatlan szférába a gazdaság és a társadalom problémáit. Ugyanez a helyzet a '96os költségvetéssel, hisz tulajdonképpen nem is tudjuk, miről vitatkozunk. Hiányzik a '96os költségvetéshez a személyi jövedelemadó táblája, hiányzik a '96os oktatási év megfinanszírozásának terve, egyáltalán a mutatószámok, az oktatás finanszírozásával kapcsolatos kiadások. Hiányzik a Pénzügyminisztérium apparátusának, illetve a pénzügy szférájának megfinanszírozása, illetve annak táblázatos lebontása. Hiá nyzik a háttérelemzés, hiányzik a hatások kalkulálása, kiszámítása, nem is beszélve a tbköltségvetés tervezetének hiányáról. Ahogy előttünk
