Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 10 (125. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ):
2356 Úgy gond olom, hogy a realitásokon belül próbáljunk mozogni akkor, amikor különböző igényeket próbálunk megfogalmazni. Azt hiszem, a realitásokhoz tartozik az is, hogy a meglévő, a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel próbáljunk olyan szinten és olyan módon gazdál kodni, hogy azok lehetőleg hatékonyan és jól felhasználhatók legyenek azokon a helyeken, amely helyeken ezeket az eszközöket értelmesen, hasznosan, profitorientáltan fel tudják használni. Ezért úgy gondolom, hogy fejezeten belüli átcsoportosítással - tehát nem pluszforrás bevonásával - mód nyílik arra, hogy az 1,5 milliárd forintos összeg helyett 2,5 milliárd forintot - tehát 1 milliárd forinttal megemelve - tudjunk a költségvetésbe beállítani. Egy másik, szintén az aszállyal és az öntözéssel kapcsolatos té ma - és ezzel a témával most másodjára hozakodom elő a parlamentben - az úgymond, vízhasználati és vízkészenléti díj 13 százaléka. A költségvetési törvény 16. §a rendelkezik arról, hogy az állami intézmények aszolgáltatási tevékenységük során beszedett dí jak 13 százalékát kötelesek befizetni az állami költségvetésbe. Ez azt jelenti, hogy a vízügyi igazgatóságok annak a vízszolgáltatásnak a díját, melyet a vízgazdálkodási társulatoknak, illetve egyéb gazdálkodóknak átadnak és tőlük a díjat beszedik, ennek a díjnak a 13 százalékát be kell hogy fizessék; automatikusan és természetes módon ezt a 13 százalékot beépítik a vízdíjba, ez pedig emeli a díjat. Igaz, elismerem, hogy ez országos szinten úgy az öntözési területeken vizet használó gazdálkodók számára, min d a halászattal foglalkozó gazdák számára összességében néhány tízmillió forintot jelent, de úgy gondolom, ennek gesztus értéke lenne, emelné az öntözési kultúrát, és serkentené az embereket arra, hogy igenis, az öntözést érdemes és célszerű használni, mer t ennek hangulatkeltő és pozitív értelemben vett hangulatkeltő hatása is lehetne. Most ismét benyújtottam ezt a módosító indítványomat, és kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják végig, és próbálják meg támogatni indítványomat. Ugyanis ennek a néhány tízm illió forintnak a bevételi oldalról való kiesése bőségesen megtérül azoknak a terményeknek, termékeknek az árában, amelyek az öntözés hatására megteremnek az országban, és az ebből származó különböző adók bőségesen fedezik ennek a néhány tízmilliónak a kie sését. A harmadik kérdés, amivel szeretnék foglalkozni, az exporttámogatások kérdése. Úgy gondolom, ebben nagyon nagy az egyetértés a Házban, hogy az exporttámogatások egy részét lehetőség szerint az alapanyagtermelőkhöz kell eljuttatni azért, hogy érezzé k: érdemes minőségi árut termelni, minőségi exportárualapot előállítani, mert ezt anyagilag is elismerik. Valóban, az árakban néhol megjelennek ezek az exporttámogatások, amelyek eljutnak az agrárium szereplőihez, az egész vertikumhoz, de úgy gondolom, hog y a termelők nagyon kevésbé tudják érzékelni vagy nem is érzékelik. Itt fel lehetne hozni egy nagyon negatív példát: például 1991ben, amikor a sertéshústúltermelési válság volt, akkor nagyon komoly exporttámogatásokat kapott az ágazat, a feldolgozók - ne vezzük nevén a gyereket - annak érdekében, hogy próbálják megmenteni azokat az értékeket, amelyeket előállítottak, sőt plusz 2500 forintot kaptak minden felvásárolt sertés után. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a 38 és 42 forintos felvásárlási árban ez eg yáltalán nem igazolódott vissza, tehát negatív példákat is fel lehet sorolni ezzel a dologgal kapcsolatban.. Ennek a gondolatvilágnak a mentén születtek meg azok a módosító indítványok, amelyek azt szolgálnák, hogy lehetőleg az alapanyagtermelőkhöz juttas suk el ezt a támogatást; elismerem, hogy nem normatív módon javaslom, hanem célspecifikusan próbálom ezt a dolgot kezelni. Az egyik ilyen lehetőség volna az exportárualapfejlesztési támogatás. Ez is fejezeten belüli átcsoportosítást jelentene, ami tulajdo nképpen azt a folyamatot szolgálná és próbálná továbbvinni, ami 1995ben elindult a 86/1995ös kormányrendelettel. Ez annak az ominózus 4 milliárd forintnak a pluszként való megjelenítése az agrárágazat finanszírozásában, amelynek egy része az alapanyagte rmelőket szolgálta olyan módon, hogy főleg azoknak az állattartó telepeknek a reorganizációját, infrastruktúrával való betelepítésének és újraindításának a támogatását szolgálná, amelyek az elmúlt időszakban elnéptelenedtek, az enyészet határán vannak és n incsenek kihasználva, de mégis az ország értékét képviselik, és szükség volna arra, hogy ezeken az állattartó telepeken
