Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TÓTH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - TÓTH PÁL (MSZP):
2315 A nemzetbiztonsági érdek fogalmát tehát a törvény vagy kimerítő felsorolásban határozza meg vagy meghatározásban. Én a kimerítő felsorolást tartanám helyénvalónak. Itt van eg y felsorolás, ez kimerítő felsorolás lehet, ha az "így különösen" kijön. Végül, ha megengedik, még egykét szót szólok arról az örökösen, újból és újból visszatérő kérdésről, hogy túl soke az öt - mármint tikosszolgálatból túl soke. Ezzel kapcsolatban ős zintén szólva elég nehezen tudnék állást foglalni. Egyet azonban tudok, hogy a demokratikus országokban a titkosszolgálatoknak legalább három alapkövetelményt kell kielégíteniük, függetlenül attól, hogy öt van belőlük vagy három vagy kettő. S ez a három al apkövetelmény nagyjából a következő: Az első, hogy pontos információkkal és elemzésekkel segítsék a döntéshozókat. Ez a legelemibb követelmény. A másik, hogy kerüljék el a párhuzamosságokat. A harmadik követelmény pedig, hogy nyerjék meg a közvélemény biza lmát. Ez az utóbbi nem könnyű, de körülbelül ezek azok, amelyeket intelligens, civilizált és demokratikus társadalmakban ezekkel a szolgálatokkal kapcsolatban feltételül állítani szoktak. Van azonban egy ennél sokkal lényegesebb dolog. Egy nagyon okos embe r mondta, hogy titkosszolgálatot és felsőoktatást átszervezni nehezebb, mint egy temetőt egyik helyről egy másikra áttelepíteni. Nem tudok olyan esetet, hogy konszolidált viszonyok között, békében, amikor nincs turbulencia, nincs változás, semmi nincs, han em viszonylag stabilitás van, a titkosszolgálatok - mindegy hogy milyen országról van szó - struktúráját alapvetően, gyökeresen sikerült volna vagy megváltoztatták volna. A titkosszolgálatokat nem kell bebetonozni, normális viszonyok között bebetonozzák az ok magukat is. Ahogy elnéztem, ezeket a titkosszolgálatokat sem az előző kormány nem tudta, nem akarta - nem tudom miért , megbolygatni. Úgy tűnik, a mostani kormányzatnak is van gondja vele. Nem hiszem, hogy ez a bebetonozás attól függ, hogy mi itt milye n törvényjavaslatot fogadunk el. Lehet gondolkodni rajta. A kormányhatározat pedig csupán a kormány számára tennivaló, és meg tudom érteni az előterjesztőt, amikor ezt felvetette mint lehetőséget, hiszen tényleg mindenki, aki ebben a kérdésben szólt, megké rdezte, hogy túl soke az öt, nem soke az öt. Ezt pozitívnak vélem, azt viszont innen a "szószékről" kijelentem - függetlenül attól, hogy milyen párt tagja vagyok , hogy nemzet ellen való véteknek tartanám azt, ha konszolidált viszonyok között hübelebalá zs módjára nekiesne bármilyen hatalom és bármilyen kormány ezeknek a szolgálatoknak. Abban sem vagyok biztos, hogy nekik kell esni. Végül még valamit: a katonai titkosszolgálatok ügyét. Úgy gondolom, demokratikus viszonyok között egy kormány akkor jár el h elyesen, ha meghallgatja a honvédség, a fegyveres erők véleményét ebben a kérdésben, és meghányvavetve a dolgot, megpróbálja akceptálni azt, amit a fegyveres erők ebben a kérdésben álláspontul kialakítottak. (17.10) Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a zok az aggályok, amelyek megfogalmazódtak, és igen színvonalasan fogalmazódtak meg - ez a személyes véleményem egyébként , azok sok tekintetben az én szememben megalapozatlannak tűnnek, és nem hiszem, hogy akadálya lehet annak, hogy a parlament ennyi év u tán végre elfogadja ezt a törvényjavaslatot, hogy megszülessen a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat. Nem a tevékenységről, a struktúráról és a tevékenységről. Kezembe vettem a paktum szövegét, azt a paktumszöveget, amelyet az MDF és az S ZDSZ kötött annak idején. Ha jól emlékszem, a kétharmadosok között a 8. pontban szerepel az, hogy a rendőrségi és a nemzetbiztonsági tevékenységről szóló törvényeket kétharmados többséggel kell elfogadnia a parlamentnek. Egyszerűen kétségbevonom, nem hisze m el: aki most azt állítja, hogy azok, akik ezt ott leírták, azok úgy írták le, hogy előre tudták, hogy ne minden, csak a tevékenység kerüljön kétharmados elfogadásra. A tevékenység - szociológus vagyok, szervezésszociológiával is foglalkoztam - egy nagyon sok mindent magába foglaló dolog, de immanens lényegéhez tartoznak azok a keretek, amelyek között a tevékenység folyik. Különösképpen így van ez, ha - az európai egyezménnyel kapcsolatosan
