Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2291 Ugyanakkor azt gondolom, hogy az elmúlt években fokozatosan jelentős lépéseket tett a magyar adórendszer abba az irányba, hogy a jövedelemtípusú adókkal szemben a fogyasztási típusú adókat előtérbe helyezze. Úgy érzem, hogy jelenleg eljutottunk ahhoz a határhoz, ahol nem feszíthető tovább a húr . Nyilván mikor akár az általános forgalmi adóról, akár a fogyasztási adóról beszélünk, akkor nagyon sokan nem mulasztják el megjegyezni azt, hogy túl van adóztatva a forgalmi szektor, hogy ez már a termékek versenyképességét befolyásolja, s nem utolsósorb an - amit döntő érvnek tekintek a jövő évi adórendszer átalakítása kapcsán - olyan megoldásokat, bevételi forrásokat kell találni az államháztartásban, amelyek nem járnak pótlólagos inflációnövelő hatással. Márpedig a fogyasztáshoz kapcsolódó adók mindenfa jta emelése közvetlenül az árakban jelenik meg, és közvetlen inflációs nyomást gyakorol a gazdaságra. Ha tehát elfogadjuk azt, hogy ilyen típusú átcsoportosításra 1996ban nem látunk lehetőséget, akkor az a következő kérdés merül föl, hogyan lehet a személ yi jövedelemadórendszert igazságosan úgy megvalósítani, hogy az lehetőleg minél kevesebb feszültséggel járjon az adózók részére. Ugyanakkor az a gazdaságpolitikai elvárás is megjelenik - összefüggésben a stabilizációs gazdaságpolitikával , hogy további f ogyasztáskorlátozást kell elérni, ellentételezni kell azt, hogy az elmúlt években gyorsabban nőttek a reáljövedelmek, mint a gazdaság tényleges jövedelemtermelőképessége - a megtermelt bruttó hazai termék , és valahol ezt az egyensúlyt helyre kell állíta ni, különben az eladósodás feltartóztathatatlan. A kormány gazdaságpolitikájában jövő évre egy 4 százalékos reáljövedelemcsökkenést irányzott elő. A kérdés az, hogy célszerűen milyen eszközökkel lehet megvalósítani egy belső fogyasztáskorlátozást. Az egyi k technika nyilvánvalóan az, hogy a személyi jövedelemadótáblában próbálom meg visszavonni, visszaszedni azokat a jövedelmeket, amelyek kikerültek a gazdaság reálszférájába, a lakossági körbe, és ezzel hajtom végre azt az átcsoportosítást, ami a fogyasztá si kiadások csökkenéséhez és a felhalmozási kiadások növekedéséhez szükséges. Ugyanakkor szerencsésebbnek éreznénk egy olyan technikát - és ennek már többször hangot adtunk , amikor nem maga az adórendszer, az adótábla az, ami ezt a jövedelemátcsoportosí tást végrehajtja, hanem más eszközökkel próbál a kormányzat érvényt szerezni annak a törekvésének, hogy ne legyen több reálkereslet, fogyasztási kereslet a gazdaságban. Elsősorban azokra a technikákra gondolok, amelyek a jövedelemkiáramlást tudják korlátoz ni. Azt, hogy ezek valóban hatékonyan alkalmazható eszközök, azt gondolom, az idei gazdasági év elég jól alátámasztja, hiszen idén - az elmúlt 8 hónapban, amiről pontos statisztikai adatunk van, augusztus végéig bezárólag - a nettó reálkeresetek 9,7 százal ékkal csökkentek. Tehát megfelelően működött az a törekvés, hogy mind a közalkalmazotti, köztisztviselői körben, mind pedig az állami tulajdonosi körben, vállalati körben csökkenjenek a kiáramló jövedelmek, és nyilvánvalóan ennek megvan a maga tovagyűrűző hatása a gazdaság privát szektorában is. Ott sincs meg az a nagyságú bérkövetelési nyomás, ha az egyéb területeken nem jelentkezik túlkereslet. Azt gondolom, ez a tapasztalat jó példát ad arra, hogy olyan megoldásokat keressük, amelyek ilyen, bérkiáramlást korlátozó eszközökkel próbálják a fogyasztáskorlátozást elérni, ne pedig az adórendszer, az adótáblázat legyen az, ami megvalósítja a jövedelmek inflálását. Harmadik kérdés, amire szeretnék rátérni, a nullakulcs kérdése, az ehhez kapcsolódó adójóváírás, i lletve az a kérdéskör, hogy kollektív megbélyegzése folyike az egyéni vállalkozóknak vagy sem. Azt gondolom, itt sokak által egy olyan aggály van felvetve, ami természetesen végiggondolandó. Érdemes áttekinteni mindenkinek, aki felelős döntést akar hozni, hogy olyan megoldást kíváne elfogadni, amely minden tekintetben megfelel a jogállamiság követelményeinek, nincse bármiféle aggály az ilyen típusú megoldással kapcsolatban. Ezt tette meg a Szabad Demokraták Szövetsége is akkor, amikor különböző, már korá bban a sajtónyilvánosság előtt is elhangzó vélemények hatására úgy döntött, hogy megpróbálja áttekinteni
