Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
2278 teljesen. Később a Kádárkorszakban egyre inkább felismerték a jelentőségüket, olyannyira, hogy még ezen a korszakon belül született például annak idején egy komoly döntés az ő beruházásaikat illetően, ez TASZszámlarendszer néven ismeretes a kisipa rosság történetében. Ez egy nagyon komoly vívmány volt. Tehát ahogy fejlődött a társadalmipolitikai helyzet előre, a kisiparosok megbecsülése is egyre inkább előtérbe került. Ugyanakkor természetesen a negyven év elején leginkább, de később is nagyon soks zor volt ebben az országban olyan hangulatkeltő kampány ellenük, aminek részben alapját szolgáltatta egyes kisiparosok, egyes kisvállalkozók személye. Ezzel soha nem vitatkoztunk. Azonban mindig vitatkoztunk és szót emeltünk az általánosítás ellen, mert az általánosítás mindenképpen helytelen egy ilyen rétegnél, amely társadalmigazdasági szempontból igen jelentős szerepet tölt be, elsősorban a szolgáltatások területén. Nélkülük megbénulna az élet, különösen a kisközségekben. De nemcsak a szolgáltatások ter ületén: ez a réteg igenis hozzá tud járulni az annyira fontos exporttevékenységhez is, és általában háttériparszerűen működik, nagyon fontos kiegészítő tevékenységeket folytat az ipari termelésben is. Nos, ehhez a hangulatkeltéshez adalék - és ez a mostani helyzet már , hogy míg vannak a társadalomban ilyen reminiszcenciák, hogy végeredményben ezek az adócsaló és kizsákmányoló kisiparosok milyen tevékenységet folytatnak, nem elismerve a konstruktív tevékenységüket, sajnos hivatalos részről is bedobták a kö ztudatba ezt, ami lehet, hogy számszerűségen és tényeken alapszik, de nem megfelelő tálalásban. Bedobták a köztudatba azt, hogy ők nem vesznek megfelelően részt a tehervállalásban, a személyi jövedelemadónak jóval kisebb részét fizetik, mint a bérből és fi zetésből élők, és egyáltalán a bevallási adataik alapján messzemenően elítélendők, hiszen csalnak, nem vallják be a megfelelő jövedelmet s a többi, s a többi. No, ez az általánosítás. Mit mutatnak a számok? Délelőtt is elhangzott az, hogy körülbelül havi 9 ezer forintos jövedelmet jeleznek a bevallásban. Ezt felszorozva tizenkettővel, 90100110 ezer körül van az a bevallott jövedelem - eme számok alapján , amelyet ostoroznak. E kérdés reális megítéléséhez véleményünk szerint mindenképpen külön kell bontan i ezt a réteget. Egy nagyon jelentős - sajnos jelentős - része tartozik a veszteséges vállalkozások közé, amely teljesen érthető ebben az átmeneti gazdaságban, hogy sokan próbálkoznak és elbuknak, nem sikerül. Valóban van közöttük, aki nem megfelelő módon próbálkozik, és ilyen értelemben kiválthatja a lakosság haragját. Ezt mindig el is ismertük. Azonban egy ilyen átlagszám kimunkálása csak akkor értelmezhető és akkor nem vezet ilyen jellegű helyzethez, ha különválasztjuk a veszteséges és külön a nyereséges iparosokat; A nyereséges iparosokon belül külön a főfoglalkozásúakat, a munkaviszony mellettieket és a nyugdíj mellettieket. A kiegészítő tevékenységet folytatók és a nyugdíj mellettiek is igen fontos szerepet töltenek be, de a lényeg mégis ebben az egyén i vállalkozói rétegben a megítélés szempontjából nyilván a főfoglalkozásúak helyzete. Nos, a köztudatba bedobott számokkal szemben a rendelkezésemre álló adatok szerint a főfoglalkozású nyereséges iparosoknál 202 ezer forint volt a vállalkozói jövedelem. A zonban itt még nem állok meg, tovább kell mennem. Ez a vállalkozói jövedelem tulajdonképpen úgy jön létre, hogy előtte a ténylegesen elért bevételekből levonhatók a kiadások is. A kiadások között igen sok olyan tétel van, amely a bérből és fizetésből élőkn él nem merülhet fel. (14.10) Ilyen elsősorban a munkaadói társadalombiztosítási járulék, melynek 44 százalékos mértéke igen régi téma ebben a parlamentben is. Mi örömmel üdvözöljük azt - erre később még kitérek , hogy ennek most a csökkentésére készül a k ormányzat. Ilyen az iparűzési adó és egyéb ilyen jellegű helyi adók, amelyeket esetleg fizetniük kell, és amelyek levonhatók a vállalkozás nyereségéből. Ilyen - és talán ez az egyik legfontosabb dolog - a foglalkoztatás utáni közterhek viselése. A munkanél küliség növekedésével ugyanis nyilván egy elsőrendű szempont az, hogy ezek az egyéni vállalkozók lehetőleg nyereségesek legyenek - ez természetes , és hogy alkalmazottakat
