Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
2156 eldönti, hogy iga za vane az adózónak vagy pedig nincs. Egy meglehetősen furcsa és a jogállamiságba nehezen illeszkedő megállapításról van szó. A törvényjavaslat 22. §a még elővezetési jogkört is ad az adóhatóság vezetőjének, de itt legalább - szerencsére - ügyészi jóváha gyást ír elő. Ezen szabály még így is teljes mértékig elfogadhatatlan. A törvényjavaslat 23. §a a becslési jogkört terjeszti ki, melynek legkülönösebb rendelkezése szerint becslés alkalmazását teszi lehetővé. Mindez azt jelenti, hogy a pénzügyminiszter jövedelmi garanciát ad az állampolgároknak, vagy az elmúlt negyven év tervgazdálkodása szerint meghatároz bevételi előirányzatokat? Az egész koncepció megdöbbentő, és egy ilyen rendszer működtetése, illetve végre hajtása jogtalanságoknak, önkényeskedéseknek és politikai színezetű döntéseknek adhat teret. Ez a rész teljes mértékig elfogadhatatlan. (13.40) A törvényjavaslat 23. § (7) bekezdése szerint az adóhatóság a magánszemélyt bevallást követően arra kötelezi, ho gy személyi, családi felhasználásáról, kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről, továbbá annak forrásairól tegyen nyilatkozatot. Ezen szabály alapján minden magánszemélynek mérlegképes könyvelőnek kell lennie, számlákat begyűjtenie, időt találni a személ yi, családi felhasználás könyvelésére. A koncepció abszurd, a jogállamiság és a személyi szabadság minden alapvető elvével ellenkezik, és gyakorlatilag végrehajthatatlan. Ez a polgár totális kiszolgáltatottságát jelenti. A mulasztási bírság összegének 200 ezer forintra történő felemelése anélkül, hogy első alkalommal az adóhivatalnak fel kellene szólítania a jóhiszeműség elve alapján az adózót egyszerű dokumentumok pótlására, megint csak a demokrácia alapelveinek mély és durva megsértése. A törvényjavaslat egyik legérdekesebb, praktikus szempontból az ilyen adózási környezetben mindenképpen hasznos, egyébként viszont mélyen középkorias intézménye: az adózó feltételes megállapításának intézménye. Eszerint a Pénzügyminisztérium az adózó kérelmére a bejelentett tényállás alapján megállapíthat adóalapot, illetve adót, ezért minimum 250 ezer, legfeljebb 5 millió forint összegű díjat fizet, és ezzel gyakorlatilag megveszi a jogbiztonságot. Ilyen rendelkezés... (Az elnök csengetéssel figyelmezteti a képviselőt az id ő leteltére.) ... teljes mértékig felháborító, habár ha az adóhatóságnak ilyen nyomozati jogköre van, akkor mindenképpen célszerű jogintézmény. Elnézést, összefoglalva egy mondatot: a fentiek alapján a törvényjavaslat a demokrácia és az alkotmányos alapjogo k elleni durva támadásként értelmezhető, és mint ilyen ellen, az állampolgárok és a gazdálkodók jogbiztonsága érdekében fel kell lépni. A magántulajdon ügyészi ellenőrzés nélküli átvizsgálásának lehetősége, valamint a megvásárolható jogbiztonság teljes mér tékben középkori elvek, és az Európai Közösség integrációja felé haladó Magyarországot a diktatórikus államhatalom mintaállamává fogja változtatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! A képvis előcsoportok vezérszónokai elmondták véleményüket. Mielőtt az általános vitát elnapolnám - amelynek folytatására egyébként ma este sor kerül , kétperces hozzászólásra jelentkezett Kertész István, MSZP, megadom a szót. KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szó t, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lányi Zsolt és dr. Szilágyiné Császár Terézia képviselőtársunktól ismételten azt az ellentmondásokkal küszködő és mármár szétfeszítő állásfoglalást volt szerencsénk hallani, amelyik egyszerre ért velünk egyet, amiko r a rendkívül magas adótételekről szól és a bérből és fizetésből élők és a tisztességes adózók magas adófizetési kötelezettségeit említi; ugyanakkor egyszerre mondja azt is, hogy mindenféle olyan eszköz, ami
