Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FARKAS GABRIELLA, az MDF - ELNÖK (dr. Salamon László): - IVANICS ISTVÁN, a KDNP
2114 is, hogy illeszkedjék az adószerkezethez. A személyi jövedelemadó jövő évi tervezetének késedelme nehezítette a tisztánlátást ezen szerkezetben, és nem készült komplex hatáselemzés az együttes adóterhelésről, így a társadalom egyes - kis létszámú, de az ellátás szempontjából nagyon fontos - rétegei méltatlanul hátrányos helyzetbe kerülhetnek, például a kisiparosok. Itt kell megemlítenem a Magyar Munkaadói Szövetség állásfoglalását, amelyben sérelmezik, hogy a gazdaság 1996. évi működését alapvetően meghatározó törvényjavaslatok, köztük az adótörvények, azt követően kerülnek az ÉT ülésére, miután azt a kormány már benyújtotta a parlamentnek, és ott az érdemi vita megkezdődött. (Dr. Bokros Lajos: Ez nem igaz!) Az MMSZ felelősnek t artja a kormányt azért, hogy ezzel a magatartásával esélyt sem ad arra, hogy a szociális partnerek az elfogadott és kialakult érdekegyeztetési keretek között a tárgyalóteremben törekedjenek a minden fél által elfogadható megoldás elérésére, és ezzel alkalm at adnak a szakszervezeteknek arra, hogy az érdekérvényesítés végső fegyveréhez, a sztrájkhoz nyúljanak. A társasági adó is fontos eleme az alkotmány 70/A § (3) bekezdésében megalapozott újraelosztási tételnek, amely rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság a jo gegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. (10.20) Mindenfajta újraelosztásnak természetesen az adó költségvetésbe való befizetése az előfeltétele. És itt mindjárt egy sajátos hibaforrás rontja az al kalmazhatóságot ezen adónemnél. Egyrészt az adójogszabályok módosításának átfogó logikai rendszere hiányzik, és ebből eredően a világos, szankcionáló rendszer, másrészt az adózás továbbbonyolítása egymást erősíti az adóelkerülés szándékában a vállalkozói kört. Tehát sajátos kettősségű törvénymódosítás ez. Egyrészről valójában alig van érdemi változás; ez egyébként előnye, különösen hogy nem változtatja meg az adómértékeket. A kisebb jelentőségű, sokszor technikai módosítás viszont hosszadalmassá teszi. Gon dolok itt például a 3. §ra, a 4. §ra, az 1. számú melléklet 12. pontjára, ahol az egyegyszavas pontosítás, módosítás a teljes paragrafus idézésével fogalmazódik meg. Ez a technika a bőséges módosítás látszatát adja, holott rövidebben, praktikusabban is megoldható lenne. Másrészről az érdemi változtatások is kettéoszthatók; az alapvetően a nemzetközi harmonizációt, az adóelkerülés kizárását szolgáló szabályok - például a 6. § vagy a 14. § - elfogadhatóak. Az érdemi változtatásnak gondolt, illetve javasolt módosítások, így az adóbeszedés hatékonyságát fokozni kívánó, például az adó alapját, a költségelszámolást pontosító szabályok, illetve a beruházások ösztönzését fokozó szabályok felvetnek néhány aggályt. A tervezet 4. § (3) bekezdése az e) pont szerint n öveli az adó alapja számításánál az adózás előtti eredményt az olyan szerződés alapján elszámolt költség, amelynek a piaci értékviszonyok alapján - az adóelőnytől eltekintve - nincs valós gazdasági alapja. A gondolat jó, a kivitelezés lehetetlennek tűnik. Hasonló rendelkezés ma van az adózás rendjéről szóló törvényben, de ott ez az alapelvek között megfogalmazott tétel. Helyénvaló is, és alkalmazása az adóhivatal dolga. A társasági adó esetében is az alapelvek között kellett volna megfogalmazni, s nem itt, ahol tételes rendelkezések vannak, amelyekről az adóalanyok pontosan tudhatják, hogy alkalmazniuk kelle vagy sem. Ez nem idevaló rendelkezés, különösen nem az önadózás rendszerében. A tervezet 8. §a érdemi kérdést vet fel: az adójogszabályok megalkotásuk óta inkább a pontos, tételes meghatározásokra törekedtek, kevésbé engedtek teret a mérlegelést biztosító szabályoknak. Ez következik az adók, az adójogszabályok sajátosságából, az államháztartási törvény előírásából, ahol adót, adómértéket, mentességet, kedvezményt, adóalanyt stb. megállapítani csak törvényben lehet. A jelenlegi módosításokban keveredik a tételes szabály és a mérlegelést megengedő szabályok. Megjelennek tehát olyan szabályok is, amelyek egy kiérlelődött, régóta működő piacgazdaságban elf ogadhatóak, a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei. De kérdés, hogy itt ma ez
