Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. FARKAS GABRIELLA (MDF):
2112 javasolt új adókedvezmények által. Alapvető cél az adótörvényekkel a feketegazdaság visszaszorítása". A társ asági adótörvényről konkrétan hangsúlyozza a miniszteri expozé: "...jellemzi a stabilitás megőrzése a 18 százalékos adókulcs változatlanságában és a kiegészítő adó szabályainak megtartásában. S ezzel fenntartjuk a beruházásokra való erős ösztönzést." Ha el olvassuk a társasági adóról szóló törvényjavaslatot, akkor sok minden más is feltűnik, és ellentmondásokat fedezünk fel a kormány szándéka, megfogalmazott céljai és a valóság között. A társasági adóról szóló törvényben lényegesen több olyan kedvezményt, me ntességet lehetett volna adni, amelyekkel azonban az adóbevételek nem nagy mértékben csökkentek volna. Ennek az az oka, hogy a társasági adó az adóbevételek közül nem a legfajsúlyosabb adó, hiszen a GDPhez viszonyított aránya alig több, mint egy százalék, szemben az szja és áfa több mint hét százalékával. Ebből következne az, hogy lehetne kedvezményeket adni, mint ahogy a miniszteri expozé mondja is, hogy vannak ilyenek. Az tény, hogy nem változtatja meg a javaslat az adómértéket, maradt a 18 százalékos ad ókulcs. Azonban nem kell hozzá túl sok tanulmányt folytatni, hogy felismerjük: az adóalapot viszont szélesíti, és így az adóterhelés fokozódik. Kétféle módosítást lehet felfedezni ebben a javaslatban. Egyrészt technikai módosításokat. Erről csak nagyon röv iden azt szeretném mondani, hogy jellemző rájuk a terjengős bőbeszédűség: egyegy szóval lehetne valamit megmondani, a részletesség, alaposság látszatát viszont hosszú paragrafusok, bekezdések keltik. (10.10) Másrészt pedig most az érdemi változtatásokat j elentő módosításokról szeretnék néhány szót mondani. Ezek kétfélék: egyrészt az adóbeszedés hatékonyságát fokozni kívánók - például az adóalapot, költségelszámolást pontosító szabályok , másrészt pedig a beruházásösztönzésre utaló szabályok. Harmadjára pe dig szeretnék nyomatékosan rámutatni azokra a hiányokra, amelyek miatt ez a törvény mégsem vállalkozásbarát. Nagyon röviden egyetlen példát mondanék az adóbeszedés hatékonyságát fokozni kívánó, adóigazgatási jellegű módosításokra. A tervezet 4. § (3) bekez dés e) pontja szerint növeli az adó alapja számításánál az adózás előtti eredményt az olyan szerződés alapján elszámolt költség, melynek a piaci értékviszonyok alapján az adóelőnytől eltekintve nincs valós gazdasági alapja. A gondolat nagyon jó, a kivitele zésre viszont nem tudom, kinek van elképzelése. Egyébként is én azt hiszem, hogy itt, az alapelvek között kellett volna ilyesmit megfogalmazni, és nem ott, ahol tételes rendelkezések vannak, amelyekről az adóalanyoknak pontosan kell tudni, hogy alkalmazniu k kelle vagy sem, és hogyan. A jelenlegi módosításokban egyébként is keverednek - és ez módszerbeli hiba - a tételes szabályok és a mérlegelést megengedő szabályok, ami azt jelenti, hogy lehetőség van szubjektív ítéletekre. Ez pedig nem helyes akkor, amik or öt adótörvény terhe nyomja az állampolgárt. Nem helyes megengedni ilyenfajta lazamérlegelést. A törvényjavaslatban valóban vannak beruházást ösztönző módosítások. Gondolni kell arra, hogy itt egy helyen a 12 százalékról 18 százalékra növekedett a költsé gként elszámolt kamat százalékában az adókedvezmény; azután a kiemelt térségben, vállalkozási övezetben a gép és épület értéke 6 százalékának megfelelő adókedvezmény, és az új 50 százalékos kedvezmény a legalább 1 milliárd forint értékű beruházásnál - és e z a beruházási övezetekben 100 százalék. Csakhogy, ha ezt így meghallgatjuk, akkor azt mondjuk, hogy "Jaj, de jó!", de ha megnézzük a peremfeltételeket, amelyek ehhez a kedvezménysorhoz kapcsolódnak, akkor azok olyan nehezen teljesíthetők, hogy a vállalkoz ásoknak csak igenigen szűk körére terjednek ki.
