Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
212 Itt van előttem a szó szerinti jegyzőkönyv. Meg kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy Mécs Imre több hasábon keresztül beszélt. Tehát amit mondott, az gazdag, differenciált, cizellált. Egy olyan embernek, egy olyan politikusnak, egy olyan képviselőnek a hozzászólása volt, aki mélyen átérezte, átélte és tudta, hogy miről folyik a szó. Ennél fogva tehát sablonokban elég nehéz elrendezni azt, hogy mit is mondott. De ha már az indulásnál tartun k, akkor én úgy gondolom, ez inkább Szigethy képviselő úr álláspontját nyomatékosítja. Én fölolvasnám, mert igazán megkapó ez a bevezető szöveg. Mécs Imre szó szerint a következőt mondta: "Eléggé rosszkedvűen kezdek a beszédemhez. Rossz kedvemet több szál szövi, több szálból adódik. Az egyik az, hogy lassan három év telik el a nagy temetés óta, amikor egy sor ígéret hangzott el a sokat szenvedett kárvallottak számára, azoknak az anyáknak és azoknak a gyermekeknek, akik évtizedeken keresztül várták igazságuk megszületését, és akiknek valamiféle csekély kárpótlást, kártérítést kell adnunk." Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha egy képviselő, egy politikus, egy ember így kezd hozzá egy hozzászóláshoz, egy vezérszónoki szöveghez, én úgy gondolom, ez egy nagyon poz itív hozzáállás volt annak idején a témához. Nyilvánvaló: Mécs Imre SZDSZes képviselőként tette ezt a hozzászólást. Nekem sem okom, sem érdekem, sem semmim nem fűződik ahhoz, hogy én itt Mécs Imre mellett ágáljak. Pusztán azért szólok és amiatt szóltam, a miért az előbb - és amin úgy érzem, kár, lehetetlen vagy értelmetlen vitatkozni , hogy ebben a kérdésben '92ben is egy viszonylag nagy konszenzus alakult ki. Nagyon jó lenne, és úgy látszik, '95ben is hasonló konszenzusra fogunk tudni jutni, noha termés zetesen a kárpótlási igényeket, a kört illetően lesznek viták és differenciák. De az alapkérdésekben, Torgyán képviselő úr, nem hiszem, hogy különösebb differenciák adódtak '92ben az ellenzék és a kormánypárt képviselői között. Köszönöm szépen, elnézést k érek. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) (18.00) ELNÖK (dr. Salamon László) : Szigethy István képviselő úr kétperces viszontválasza következik. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Isten bizony nem akarok lesülly edni egy olyan színvonalra, amikor bárki megkérdőjelezi, hogy a saját felszólalásom elhangzott. Itt van a kezemben az 1992. február 10ei jegyzőkönyv, amelyben idézem az előző heti felszólalásomat. Sajnos, az most nincs itt nálam, de ez a február 10ei fel szólalás éppen Torgyán József egy felvetésére való reagálás. Eléggé éles hangú, én ezt nem vonom kétségbe, de nagyon sajnálom, hogy Torgyán József erre nem emlékszik. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László ) : Megkérdezem Torgyán képviselő urat, hogy még a Szigethyfelszólaláshoz kapcsolódna a most jelzett kétpercese, vagy már ez a következő téma. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Elnök úr, én egyrészt jelentkeztem Tóth Pál képviselő úr hozzászólása kapcsá n reagálásra... ELNÖK (dr. Salamon László) : Tessék! DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : ...másrészt pedig a Szigethy képviselőtársunk által felvetett kérdésre is.
