Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 8 (123. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - SOÓS GYŐZŐ, az MSZP - ELNÖK (dr. Salamon László): - CSÉPE BÉLA, a KDNP
2091 kiindulópontja. Ezután vizsgálom a jövőnket meghatározó gazdaságpolitikát, majd értékelem a költs égvetés sarokszámait s egyes tételeit. A mai gazdasági helyzet megítélésében a kormány fő mondanivalója az, hogy már mutatkoznak az év elején puccsszerűen meghozott stabilizációs és megszorító intézkedések eredményei, s ezen a nyomvonalon haladva nyílik az egyedüli kilátás a helyzet egykét év távlatában ígérhető jelentősebb javulására. Ebbe a vonalba illeszkedik a költségvetés is. Meg kell állapítanunk, hogy ez a kiinduló diagnózis már rendkívül labilis, hiszen nem lehet egy ilyen intézkedéscsomag véglege s hatását ilyen rövid távon felmérni. Ez nagyon hasonlít a múltra, amikor egyes intézkedésekről nagyon hamar kiderítették, hogy milyen jók, s mindig aláhúzták a központi akarat bölcsességét, az átalakuló magyar piacgazdaságban azonban ez nem így van. Külön ös a törvényjavaslatban azt olvasni, hogy a stabilizációs intézkedések hatásai már néhány hónap múlva érzékelhetővé váltak, és hogy az egészségtelen növekedést, majd a kétharmadrészben egészségtelen növekedést most mintegy varázsütésre az export- és beruhá zásvezérelt termelésbővülés váltotta fel. A számoknak ez a gátlástalanul szabad interpretálása csak azt mutatja, hogy a költségvetés mögött meghúzódó gazdaságpolitika milyen ingatag talajon áll. Önmagában szemlélve valóban jók a külső és belső egyensúly mu tatóiban bekövetkezett változások. Csakhogy ennek ára a nagyobb infláció, a lakosság reáljövedelmének erős csökkenése és a már megindult gazdasági növekedés lelassulása. A gazdaság szerkezetének korszerűsítésében nincs érdemi előrehaladás, e stabilizáció m indenekelőtt a belföldi felhasználás csökkenésének eredménye. Hadd jelezzem mindjárt a legfőbb problémát, a gazdasági stabilizáció kormány által követett módja veszélyezteti a társadalmi stabilitást, aminek nyilvánvalóan függvénye a gazdasági helyzet alaku lása is. Sajnos, a költségvetés mögött meghúzódó gazdaságfilozófiában látunk ugyan némi elmozdulást, de az egyre sürgetőbb áttörést nem. Ez a költségvetés lényegében a restrikciós politika továbbfolytatása. A dilemma ugyanaz, mint az elmúlt években: óriási mértékű külső és belső eladósodottság mellett hogyan lehet tartós növekedési pályára állítani a gazdaságot, egyáltalán lehete növekedve stabilizálni. (8.30) Véleményünk szerint lehetséges és kitűzendő cél is. Ugyanis a termékstruktúrában, termelékenységb en bekövetkezett változások révén létrejött gazdasági növekedés mellett egy nominálisan nagyobb adósságállomány is könnyebben fizethető vissza, mivel több megtermelt jövedelem áll rendelkezésre a törlesztésre, mint egy restriktív gazdaságpolitika mellett. A Magyar Nemzeti Bank is megállapította, hogy "1994ben a gazdaság teljesítményének alakulásához képest az állam eladósodottsága az adósságra fizetett reálkamatok növekedése ellenére mérséklődött, amiben elsősorban a GDP volumenének növekedése játszott sze repet". Ez idézet volt az MNB jelentéséből. A fogyasztás drasztikus visszafogása rendkívül kétes eredményekhez vezet. A megszorító intézkedésekre, aki teheti, nem a fogyasztás, hanem a megtakarítás csökkentésével reagál. A megtakarítási ráta 1995 első felé ben 8 és fél százalék volt, szemben a múlt év azonos időszakában mért 9,3 százalékkal. S ha ez tovább csúszik lefelé, veszélyezteti a költségvetési hiány finanszírozhatóságát. Ez egyben jelzi a középosztály lecsúszását is a létminimum alatt vagy közelében élő rétegekhez, melyek felé már nem lehet érvényesíteni a túlfogyasztás miatti restrikció szükségességét. Ebben a költségvetésben tehát továbbra is a fűnyíróelv érvényesül. A különbség az eddigiekkel szemben csak annyi, hogy egyre kevesebb a nyírnivaló. Mi közben az adósságszolgálat államháztartási szinten 573 milliárd forint, a családi pótlékon, gyeden és gyesen 22 milliárd forintot sikerül megtakarítani. Ezek a költségvetési morzsák tökéletesen alkalmatlanok a hiány megszüntetésére vagy érdemleges csökkent ésére. Ugyanakkor egyes társadalmi rétegek számára tragikus következményekkel járnak és óriási társadalmi feszültségeket okoznak. A költségvetésben tovább folyik tehát a szociális, kulturális és egészségügyi ellátásnak szinte öncélúnak nevezhető csökkentés e és a terheknek a lakosságra való áthárítása. Ez utóbbi azonban párhuzamosan történik a reálbérek csökkentésének szándékával azon a címen, hogy "a jelentős
