Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
2081 prioritá sokat, mint a kormányzati gazdaságpolitika. Ez egy kilencperces időkeretbe nyilvánvalóan nem igazán szorítható bele, csak nagyon vázlatosan. Emellett azonban meg kell jegyeznem, hogy elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy ez igazából nem egy reformköltségvet és. Az államháztartási reformról ez a kormányzat is immár másfél év óta igazából csak beszél, legalábbis nagyon kevés nyoma van ennek; másodsorban igazából nincsenek benne prioritások, holott egy költségvetésnek gazdaságpolitikai oldalról igenis bizonyos p rioritásokkal, bizonyos elképzelésekkel kell rendelkeznie. Ugyanakkor elfogadhatatlan az adóprés további folytatódása, amelynek kapcsán azt gondolom, hogy ehelyett, vagy mindemellett sokkal inkább például az élőmunka csökkentésére és a foglalkoztatási szín vonal növelésére kellene a hangsúlyt fektetni, ugyanis ma katasztrofális az egy keresőre jutott eltartottak aránya ebben az országban. Nem akarok beszélni a privatizációról. Itt nyilvánvalóan két dolog is mondható, az egyik az, hogy a privatizáció sajnos j elentősen lelassult az elmúlt másfél évben, ugyanakkor pedig a privatizációs tétel beállítása enyhén szólva nem feltétlenül a legmegalapozottabb tétele a jövő évi költségvetésnek. Tehát melyek azok az állítások, amelyeket meg lehet fogalmazni - szerintem - ma a gazdaságpolitikában? Én elsősorban kétfajta nagyon komoly prioritást jelölnék meg a gazdaságpolitikában. Az első a gazdasági növekedés folytatódása, amely sajnos nem egyértelmű és nem feltétlenül adott, a második pedig az infláció csökkentése. Mind a kettő szerepel a kormányzati gazdaságpolitikában, de azt gondolom, hogy azzal az eszközrendszerrel és azokkal a prioritási társakkal együtt nem biztos, hogy az érvényesülésük oly mértékben lehet erős és eredményes, mint ahogy én gondolom egy másfajta eszk özrendszerrel és egy másfajta prioritási sorrendben. Tehát mely állításokat tartok én kiemelendőnek? 1. Semmiképp nem lenne szerencsés, ha ez a költségvetési vita, és egyáltalán a jövő évi gazdaságpolitikában a pénzügyi vezetés legelsősorban és kiemelten a számláztatási deficitnek a GDPhez tartozó arányát tekintené szent tehénnek. 2. A folyó fizetési mérleg hiányáért nem elsősorban az államháztartási hiány a felelős, hanem sokkal inkább az, hogy alacsony a termelés nemzetközi versenyképessége, illetve a ga zdasági növekedés megindulása kapcsán világossá vált a hazai termelés erős importfüggősége. Az államháztartási hiány számottevő inflációnövelő hatása is több mint kérdéses. 3. Mivel Magyarországon hiány van versenyképes exportárualapokból és termelőkapacit ásokból, így a hazai kereslet visszafogása nem feltétlenül és nem is arányosan növeli az exportot. Jelen helyzetünkben nincs olyan egyensúlyi árfolyamszint a reális tartományban, amely a külkereskedelmi mérleget egyensúlyba hozná. Egy erőteljes leértékelés i politika ugyanakkor lefele menő, önmagát gerjesztő inflációs spirált indít el. Éppen ezért helyeselhető a csúszó árfolyamrendszer bevezetése. Azt gondolom egyébként, hogy ez a Bokroscsomag legpozitívabb intézkedése volt, amely a jövő évi leértékelést az ideinél alacsonyabb szinten határozza meg. A leértékelés egyébként is csak rövid távon javítja az export jövedelmezőségét, és önmagában nem segít a termelés kívánatos átstrukturálódásában. 4. Az infláció drasztikusan növeli az államháztartási hiányt - és nem fordítva , és minden százaléknyi nominális kamatszintemelkedés mintegy 10 milliárddal növeli a belső államadósság éves kamatterhét. (19.30) Le kell szögeznünk, hogy a jelenlegi infláció nem keresletoldalról indukált, így a jövedelmek drasztikus vissz afogása nem mérsékli számottevően az inflációt, sőt, az exportba konvertálás korlátozott lehetőségei miatt visszahat a termelésre, és visszavetheti a megindult gazdasági növekedést.
