Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - Személyi ügy: - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2064 1. A 22. pontban megfogalmazott módosító javaslatot c sak az indoklásban vezeti tovább a törvényjavaslat további érintett rendelkezésein. 2. A módosító indítvány következtében előálló hiány rendezésére két eltérő megoldást javasol. A 22. pont indoklása szerint az 1994. évi költségvetés terhére kell rendezni, azaz az év végi kincstárjegyállományt meg kell emelni, míg a 10. pont szerint az 1995. évi hiány terhére történik az elszámolás. 3. Egy meghatározott időpont kincstárjegyállománya utólag törvénnyel nem módosítható, hiszen az a tényleges mennyiségnek megf elelően került rögzítésre a zárszámadásban. A költségvetési bizottság ülésén ismét részletesen kifejtette álláspontját az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium is. A bizottság tagjainak szakmai tájékozódását mindkét fél írásban rögzített véleménye i s segítette. Az Állami Számvevőszék érvelése szerint a vámbiztosíték bevétele nem minősíthető előlegként, mert nincs rá törvényi felhatalmazás, tehát nem lehet bevételi számlaként kezelni, csak letéti számlaként - ahogy erre már az előbb utaltam. Az Állami Számvevőszék három év pénzügyi eseményeinek leegyszerűsített szemléltetését követően azt a következtetést vonta le, hogy az év végén határozattal nem rendezett importőr közterheinek pénzügyi rendezésére a következő évben nem áll rendelkezésre elégséges pé nzügyi forrás a számlán, továbbá az év végén határozattal nem rendezett importőrök befizetései az egymást követő években duplán kerültek a költségvetésben elszámolásra. Ezzel szemben a Pénzügyminisztérium érvelése szerint a pénzforgalmi szemléletű könyvelé s miatt - és ez nem vámbiztosítékelszámolási kérdés - az adott év végén az importőr határozattal nem rendezett közterhei pénzügyi rendezésének fedezete nem az előző évi bevétel kell hogy legyen, hanem az a következő évi bevételek terhére történhet meg. Az adott év végén határozattal nem rendezett importőr befizetései csak látszólag kerülnek duplán bevételként elszámolásra, a valóságban csak egyszer, abban az évben, amikor a befizetést teljesítette az importőr. Amikor a következő évben a határozatot megkapj a az importőr, valóban elszámolásra kerül bevételként különböző jogcímeken a határozatban megállapított kötelezettség, de mivel a vámbiztosítékbevételi számla induló egyenlege nulla, és a bevételelszámolás ugyanezen év vámbiztosítékszámláját a bevétellel azonos mértékben csökkenti, vagyis a következő év vámbevételi számlájának egyenlege az előző évben határozattal nem rendezett összeggel kisebb lesz, és így ez a költségvetés bevételére nem lesz hatással. Mindez a pénzforgalmi könyvelésből következik. Az Á llami Számvevőszék által a bizottság előtt bemutatott számpélda cáfolt rá az általa képviselt álláspontra, amikor bemutatta, hogy az átmenő egyenlegek a következő évben mind rendeződnek a befolyó tételekből, azok állományát csökkentve. Egyébiránt a vámbizt osítékbevételi számlára történő befizetések és elszámolások technikailag ugyanúgy folynak, mint az egyéb köztartozást megtestesítő adóbevételi számlákra történő befizetéseké. Például a társasági adó előlegeként az adóalanyok által befizetett, illetve szám ukra kiutalt összegek egyenlegét a tárgyév végén mint bevételt elszámolja a költségvetés. A következő évben az adóalanyokkal való elszámolás során, ha azok adót igényelnek vissza, ugyanúgy a következő évi befizetésekből, tehát másik forrásból rendezik enne k szükségletét. A költségvetési bizottság többsége szakmailag nem értett egyet az Állami Számvevőszék álláspontjával, ezért úgy ítélte meg, hogy nem szükséges módosítani a törvényjavaslat számvevőszéki bizottság által módosítani javasolt részeit. A vitában a vámbiztosítékszámla esetleges megszüntetésének vagy letéti számlaként történő kezelésének következményeit is mérlegeltük. 1995 végére a vámbiztosítékszámla egyenlege például várhatóan 30 milliárd forintot mutatna. Ha ezt elszámolnánk az adott évben vá mbevételként, majd 1996ban kerülnének ezek az összegek a vámhatározat alapján tényleges elszámolásra, az előző évben bevételként elszámolt 30 milliárd forint
