Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP
2009 megnyilvánul, a kormány a jelenlegi szűkös lehetőségekkel sem él, nincsenek elemzések, vizsgálatok, ezzel szemben a kormány improvizál és erre alapítja költségvetését. (13.50) Nem is csoda, hiszen ha egyszer a pénzügyminiszter úr a költségvetési vita közben legfontosabb f eladatának azt tartja, hogy a Népszabadságot olvassa... (Dr. Bokros Lajos felmutatja az általa olvasott újságot: a Népszavát. - Derültség.) ..., akkor ne csodálkozzon azon, hogy a költségvetésről az egyes parlamenti pártoknak ez a véleményük. Úgy gondolom, igen tisztelt miniszter úr, az ön jelenlétét a törvény előírja, de ha önt nem érdekli a költségvetés, van önnek egy államtitkára, akkor az államtitkára végighallgathatja a beszédeket, de az elfogadhatatlan, hogy ön újságot olvasson a felszólalás közben. (D r. Kávássy Sándor tapsol.) Külön kitérnék arra, hogy akkor, amikor a költségvetéssel szembeni konkrét kifogásainkat felvezetjük, mindenekelőtt az inflációról kell szólni, hiszen a költségvetés 10 ponttal alacsonyabb százalékpontot jósol a '96os költségvet ésre, mint a '95ös évben várható. Szerintünk ez teljességgel elfogadhatatlan, mert az infláció magas ütemét fenn fogja tartani az előre bejelentett, 1996. március 1jén esedékes 18 százalékos, majd az október 1jén esedékes, még meg nem határozott mértékű energiaáremelés. Nyilvánvalóan ezt a magas inflációs ütemet fogják fenntartani továbbá az egyéb energiáremelések, amelyek a fogyasztási adó növeléséből is fakadnak; továbbá a folytatódó forintleértékelések, amelyek az előre bejelentés következtében mind enképpen ezt a hatást kell, hogy elérjék; a személyi jövedelemadó mértékének növelése az egyéni vállalkozóknál; az önkormányzati hatáskörben lévő közüzemi díjak - csatorna, víz, szemét, távfűtés, melegvízdíj - radikális emelése; de ide sorolható az ill etékemelés is. Felvetődik, hogy a kormánynak vane egyáltalán számításokkal alátámasztott prognózisa, vagy egyszerűen blöfföl a kormányzat. Úgy gondolom, hogy az utóbbiról van szó, miután a felsorolt inflációnövelő, illetőleg magas inflációs arányt fenntar tó tényezőkkel szemben nem tudott olyan adatokra hivatkozni a pénzügyi kormányzat, amelyek visszaszorítanák az inflációs pontokat. És miután a kormány folytatja az inflációgerjesztő politikáját, ezek összefüggésében szétverik a költségvetést. A mi meglátás unk szerint ezért ez a költségvetés semmilyen vonatkozásban nem tartható, sem a bevételi, sem a kiadási oldalát tekintve. Így tarthatatlannak tekintjük, hogy a belső államadósság után a következő évben, tehát 1996ban a kamatteher mindösszesen 550 milliárd forint maradjon. Nem azért emelem ki ezt az adatot, mintha általában kevesellném az 550 milliárdot, hanem azért, mert ha az ez évi 500 milliárdhoz hozzáadjuk azt az eladósodási mértéket, amely ebben az évben mindenképpen hozzátevődik az eddigi belső állam adóssághoz, és ha kiindulunk a 2 400 milliárd forint belső kamatozó államadósságból, és hozzávesszük az 1 700 milliárd forint nulla kamatozású belső államadósságot, akkor úgy gondoljuk, a kettő együttes összege mindenképpen több lesz 50 milliárd forintnál. Azért állítjuk ezt, mert egyrészt önmagában a kamatozó része után is többnek kell lennie, de a nem kamatozó résznél van egy törvényes előírás, hogy évenként az 5 százalékot kamatozó belső államadóssággá kell változtatni. Ez további 1015 milliárd forint k amatterhet jelent. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint az infláció felpörgetése következtében a belső kamatteher magasabb lesz a tervezettnél, emellett ez dezorganizálja a költségvetést, mert a kórházak, iskolák és egyéb intézmények előírása i egyszerűen tarthatatlanok lesznek, és a társadalom rendkívül nehéz időszakot fog átélni ennek a költségvetésnek a következtében is. Ha most a költségvetés bevételi oldalát nézzük, akkor nekem is a privatizációs bevételek megkifogásolásával kell kezdenem a felszólalásomat, mert úgy gondolom, ha egyszer az idei privatizációs bevételre tervezett 150 milliárd forint egy elhibázott, messze föléértékelt kiindulópont volt, és ehhez vegyék figyelembe, hogy hozzávetőlegesen 7075 milliárd forintot tesznek ki a kia dások a privatizációs bevételekkel szemben, akkor láthatják, hogy a következő évi tétévre immáron 250 milliárd forintban meghatározott privatizációs bevétel teljességgel tarthatatlan lesz, mert ehhez még - a magas kiadásokra tekintettel - hozzá kell venni egy legalább 50, de lehetségesen