Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1963 Másodikként, ennek feltételeként meg kell valósítani a belső adósságállomány növekedésének lényeges lelassítását, az államháztartási deficit lényeges mérséklését. A z államháztartás összevont hiánya 1996ban nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 4 százalékát. Harmadikként megemlítem a befektetések, a megtakarítások növekedését, ösztönzését szolgáló intézkedéseket, annak érdekében, hogy a vállalkozások beruházásai s zámára kedvező jövedelem- és pénzpolitikát tudjunk folytatni, ami az államháztartás hiteligényének visszaszorítását és a bérkiáramlásnak a teljesítményeken belül tartását jelenti. Végül negyedikként az infláció ütemének erőteljes fékezésére van szükség. Ezeknek a gazdaságpolitikai céloknak az érvényesítését természetesen kétségkívül megnehezíti, hogy e követelmények továbbra sem teszik lehetővé az életszínvonal növekedését, sőt, a reáljövedelem, különösen a reálbérek további csökkenésével kell átmenetileg számolni. Kétségtelen, hogy a megelőző hosszabb időszak e téren kedvezőtlen történései után nehéz a társadalom, illetve annak nagy rétegei részéről ehhez az elképzeléshez az előzetes bizalmat és a támogatást megszerezni. De meg kell érteni, hogy a középtá vú stratégiában jelzett kéthárom év múlva bekövetkező nyugodtabb, kedvezőbb feltételeket teremtő periódus elérése csak a megfogalmazott teendők határozott, egyértelmű végrehajtása után valószínűsíthető. Ha a változások kritikus tömegét '96ban nem sikerül elérni, akkor továbbra sem tudunk megszabadulni majd eddigi, állandóan visszahúzódó problémáinktól, ami a "vagy gazdasági növekedés, vagy egyensúly" dilemmájában foglalható össze. A megkívánt változtatások között kiemelt helyet foglal el az államháztartás reformjának konkrét megindítása. Meg kell kezdeni a nagy elosztási rendszerek területén a szükséges átalakításokat. Már 1996ban működőképes kincstári szervezetet és közbeszerzési rendszert kell létrehozni. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat ezeknek a ga zdaságpolitikai céloknak a megvalósulását kívánja szolgálni. A központi költségvetés '94. évben felgyorsult hiánynövekedési folyamatait a pótköltségvetéssel sikerült visszafogni. A '95. évi stabilizációs intézkedésekben már a deficit érdemi csökkentése vál t az egyik legfontosabb feladattá. (10.00) Ennek a prioritásnak a megőrzése, illetve erősítése a '96os költségvetési törvényjavaslatban is nyomon követhető. Ez egy szükségszerű követelmény, mert napjainkra az 500 milliárd forintot is meghaladó adósságszol gálati teher a központi költségvetés kiadásainak egynegyedét teszi ki. Az eladósodási tendencia folytatása esetén kényszerűségből számolni kellett volna az adóprés további erősítésével, illetve a gazdasági fejlődést szolgáló források ugyancsak nemkívánatos szűkítésével. Mindezek helyett érdemben más megoldásokat, lényeges kitörési pontokat javasolunk a tisztelt Háznak. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat ezek közül számbavegyem. A központi költségvetés egyensúlyát javító rövid és hosszabb távú feladatok k özött a jövő évi költségvetéspolitika fontos célja a költségvetési hiány csökkentése. Privatizációs bevételek nélkül az államháztartási hiány jövőre nem haladhatja meg a bruttó hazai termék négy százalékát. Ennek érdekében már jövő évtől meg kell kezdeni e gy olyan kiadási struktúra megalapozását, amely egyben azt is biztosítja, hogy négyöt év múlva - amikor már érdemben nem lehet számolni semmilyen privatizációs bevétellel - is finanszírozható legyen a központi költségvetés és az államháztartás egésze. Ez hosszú távon azt jelenti, hogy az államháztartás összevont hiányát a gazdasági növekedés üteme alá kell szorítani. Ez biztosítja egyébként azt is, hogy csökkenthető legyen a belföldi államadósság aránya a bruttó hazai termékhez képest. Második kiemelt célk ént említem a központi költségvetés kiadási szintjének a csökkentését, a költségvetés újraelosztási szerepének a szűkítését. Ezt elsősorban az állam működését finanszírozó források szűkítésén keresztül kívánjuk elérni.
