Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 7 (122. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOKROS LAJOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1961 illetve az eh hez kapcsolódó tőkeigények biztosítása nélkül a bekövetkező esetleges növekedés rövid távon is finanszírozhatatlan, vészesen elrontja a pénzügyi egyensúlyt. Ugyanakkor valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdaság jelenlegi súlyos gondjait végső so ron csak a növekedés képes orvosolni. De csak akkor, ha ez a növekedés fenntartható, vagyis olyan, amely ismétlődő egyensúlyzavarok és ebből adódó ismételt beavatkozási kényszerek nélkül, a vállalkozói szektornak érdemleges beruházási lehetőséget biztosít va, a tartós gazdasági növekedést megalapozva valósul meg. Ez a fajta növekedés csak a korábban követett gazdaságpolitika határozott korrekciója keretében képzelhető el. E gondolatmenet szellemében alakította ki idén a kormány azt a középtávú gazdasági str atégiát, amely egyrészt el kívánja hárítani a pillanatnyi, főleg az egyensúlyi gondokból fakadó problémákat, de egyben lehetőséget kínál az eddigi, örökös sodródásból az egészséges, hosszú távon fenntartható gazdasági növekedésre történő áttérésre. Ez a ga zdasági stratégia rövid időn belül ki kell hogy egészüljön az államháztartási reform tervezetével is, amely az elképzelések valóra váltásának egyik kulcsponti része. A stratégia másik sarokpontja az inflációs várakozások megtörése, az infláció ütemének lén yeges csökkentése, hiszen a beruházások növekedéséhez, a gazdasági kalkuláció biztonságához és az előrelátható tervezéshez vállalati szinten is elengedhetetlenül szükséges. Ahhoz, hogy rátérhessünk ennek a stratégiának a megvalósítására, szükség volt olyan valóban radikális intézkedésekre, amelyek a közvetlen egyensúlyi válság veszélyének elhárításával helyet teremtettek az érdemi pályakorrekció számára. Ezt a célt szolgálták a márciusi intézkedések, köztük a nagyobb arányú leértékelés, a csúszóleértékelő árfolyampolitikára való áttérés, a vámpótlék bevezetése. A gazdasági folyamatokról rendelkezésre álló augusztusszeptemberi információk alátámasztják azt az irányzatot, hogy a kormány márciusi intézkedései nyomán az egyensúlyromlás lefékeződött, helyenként komoly mértékű javulás tapasztalható. Áprilistól mérséklődött a költségvetési deficit növekedése, sőt az úgynevezett elsődleges egyenlegben, amely a folyó évi költségvetés gazdálkodásával kapcsolatos bevételek és kiadások egyenlegét mutatja, májustól már jelentős aktívumok képződtek. (9.50) Lelassult a fizetési mérleg romlása. A második negyedévben a fizetési mérleg hiánya kevesebb volt, mint a fele az első negyedévi hiánynak. A deficitek finanszírozása azóta biztonságossá vált, és csökkenő kamatszint való sul meg mind a külpiacon, mind a belgazdaságban. Az infláció havi üteme mérséklődött. Márciusban a havi ütem 4 százalék volt, augusztusban ez 0,4 százalékra csökkent. Lassult, de fennmaradt a gazdaság növekedése, amit elsősorban az export és a beruházások bővülése tesz lehetővé. A stabilizációs intézkedések hatása az év hátralévő részében várhatóan tovább fog érvényesülni. Az államháztartásban a központi költségvetés pozíciója, a privatizációs bevételeken kívüli körben, várhatóan a pótköltségvetésben meghat ározott mértékek szerint alakul, minthogy az áprilistól, májustól megindult, javulást jelző folyamatok hatványozódtan folytatódtak októberben is. Az első negyedévben, átlagosan havonta 48 milliárd forinttal, a második negyedévben átlagosan 15 milliárd fori nttal, a harmadik negyedévben átlagosan már csak 8 milliárd forinttal nőtt a központi költségvetés hiánya. Októberben pedig szufficitessé vált a központi költségvetés havi egyenlege, ezért 20 milliárd forinttal lecsökkent a szeptember végi 216 milliárd for int összegű hiány. Szeretném jelezni, míg március végén 146 milliárd forint volt a központi költségvetés hiánya, ez október végén mindössze 50 milliárddal, 196 milliárdra nőtt. Ez a 156 milliárd forintos előirányzatnál 25 százalékkal, 40 milliárd forinttal volt több. Amennyiben az időarányosnak megfelelő 125 milliárd forint összegű privatizációs bevétel befolyt volna, akkor a hiány 80 milliárd
