Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
194 rendkívüli házbizottsági ülést hívok össze, mert talán az egyik napirend esetleges későbbi tárgyalására kerülhe t majd sor. Mindezekre tekintettel kérném a tisztelt Országgyűlést, hogy ezzel a megjegyzéssel ugyan, de fogadja el a házbizottság ajánlását. Jelezném továbbá, hogy azokat a képviselőtársainkat, akik hozzászólásra jelentkeztek a később tárgyalandó napirend i ponthoz, már előre értesítettük, tehát hátrány nem fogja őket érni. Arról van szó - hogy ne beszéljek rébuszokban , hogy a családi pótlékról szóló javaslat esetleges későbbi tárgyalására kerül sor, de ezt majd a délutáni házbizottsági ülésen a kormány k épviselőinek részvételével megvitatjuk. Mindenesetre azt kérném tehát a tisztelt Háztól, hogy egyelőre fogadja el a házbizottság javaslatát és aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a házbizottsá g javaslatát elfogadta. Ennek megfelelően, tisztelt Országgyűlés, soron következik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Az előterjesztést T/1268. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1268/23. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Megadom a szót dr. Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : K öszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem egyszerűen egy olyan törvényjavaslat tárgyalásáról van szó, amely a Ház megszokott, mindennapi törvényalkotó munkájához kapcsolódik. Egy alkotmánybírósági határozat nyomán az 1992ben elfogadott XXXII. törvény, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény módosításának javaslatát tárgyalja az Országgyűlés. Ennek a törvényjavaslatnak a vitája azért nem sorolható a mindennapi megszok ott törvényalkotó munkánkhoz, mert többről van szó; a kormánynak, az Országgyűlésnek olyan erkölcsi, jogi, alkotmányos kötelességéről van szó, amelyet mindenképpen teljesíteni kell. Teljesíteni kell, mert egybehangzó politikai akaratként és szándékként hat ározódott el esztendőkkel ezelőtt, hogy mindazoknak, akiknek az önkény, a jogtiprás, az igazságtalanság károkat okozott, sőt életüktől megfosztotta őket, hozzátartozóiknak és személyükben az érintetteknek azzal is igazságot kell szolgáltatni, hogy a kormán y, az állam kárpótlást biztosít számukra. Tulajdonképpen 1991től kezdődően egy egységes elméleti alapja alakult ki a kárpótlási folyamatnak. Törvényeket fogadott el az Országgyűlés, csak erre a területre 12 alkotmánybírósági határozat vonatkozik, tehát a kárpótlás elméleti, jogi, alkotmányos fundamentuma kiépült. Ezt azért kell külön hangsúlyoznom, tisztelt Ház, mert ily módon a törvényhozó tényleges választása kisebb, hiszen ezekben a rendszerré összeállt különböző döntésekben, törvényekben, határozatokba n egyben kirajzolódtak a kárpótlás lehetséges keretei és irányai. Hangsúlyoznom kell azt is, hogy ebben a rendszerben az Alkotmánybíróság annak az elvnek a maradéktalan érvényesítését kérte mindenkor számon a törvényhozástól, hogy egyenlő alkotmányos elbír álást biztosítson a törvényhozás valamennyi érintett csoportnak.
