Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 6 (121. szám) - Megemlékezés Jichák Rabin izraeli miniszterelnök haláláról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
1894 Valahogy mindenki megelégedetten és azzal a megnyugtató érzéssel dől hátra a karosszékében, hogy megtettünk mindent, amit megkövetelt a haza, hiszen megszületett a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény, és most már a köztestületi rangot nyert intézményen a bizonyítás sora, hogy csábosan illegesse és mutogassa magát - szegényes ruházatában , és akadályozza meg, hogy a magyar tudósok csak akkor kapjanak Nobeldíjat vagy nemzetközi elismerést, ha jobb körülmények közé, külföldre távo znak. Némi szomorúsággal kellett olvasni Andorka Rudolf akadémikusnak, az Országos Tudományos Kutatási Alap elnökének a sajtóban megjelent nyilatkozatát. Az elnök úr ugyanis annak volt kénytelen "örülni", hogy közvetlenül a tudománypolitikai ülésen megjele nt miniszterelnök úrtól kaptak ígéretet arra, hogy a tudományos alapkutatások számára Magyarországon az egyetlen számottevő pénzforrást jelentő alap - a pénzügyi kormányzat fenyegetése ellenére - nem szűnik meg, sőt a Művelődési Minisztériumtól átkerül az Akadémia költségvetésébe, és talán kap még további 300 milliócskát is. Az már csak adalék, hogy az ígéret beváltásának a költségvetésben nyoma sincs. Einstein ugyan megmondta, hogy minden relatív, de azért az örömök relativitása mellett is elfogadhatatlan, hogy egy tudós annak kénytelen örülni, hogy nem dugaszolják el a tudományos kutatás forrását. 1923ban sem volt rózsás a gazdasági helyzet, az Akadémia állami támogatását szabályozó 1923. évi I. törvényben mégis ez olvasható: "A magyar nemzet azzal is tan úságot tesz a jövőjébe vetett tántoríthatatlan hitéről és életerejéről, hogy a magyar tudományos munka folytonosságát mostoha helyzetében is biztosítja." Sőtér István az Akadémiáról szóló könyvének bevezetőjében ezekkel a mondatokkal magyarázza az Akadémia címerallegóriáját: "Borús égből öreg sas száll a serleg felé, melyet fiatal nő emel a magasba. A sas a magyar nemzetet jelképezi, az ideális megjelenésű nőalak pedig a tudás világánál megszelídült erkölcsöt. A serleg a magasabb rendű humanizmus jelképe." Azzal a várható bizalommal szeretném befejezni felszólalásomat, hogy ennek az elbátortalanodott magyar társadalomnak erre "a tudás világánál megszelídült erkölcs"re van égető szüksége ahhoz, hogy kimászhasson végre a gödörből és felépíthesse megérdemelt j övőjét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) (13.10) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Szabó Zoltán művelődési és közoktatási minisztériumi politikai államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási mini sztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt hadd köszönjem meg azt, hogy felszólalásában felhívta a figyelmet erre. Nem kívánom én ezt vitatni: a magyar tudomány helyzete országos jelentőségű ügy. Szeretném leszögezni, hogy a magyar kormány is így tekinti. Én magam ezt mindig ezzel a példabeszéddel szoktam mondani: az alapkutatás nem gazdasági kategória, nem hoz pénzt. Ha Otto Hahnnak a századfordulón meg kellett volna magyaráznia, hogy mi a nemzetg azdasági haszna annak, hogy ő a héliumba rádiummorzsákat dobál és figyeli a felvillanásokat, akkor nem tudott volna mit mondani rá. És ha ezért nem kapott volna rá támogatást, akkor ma sem volna atomenergia, viszont minél jobb hatásfokú gőzgépeket tervezné nk. Ennek ellenére el kell ismernem, hogy sok igazság van abban, amit ön mond. A tudomány helyzete, mint oly sok terület helyzete ma Magyarországon, meglehetősen sanyarú. Azt azonban hadd jelentsem ki, hogy a kormánynak egyetlen pillanatig sem jutott eszéb e, és erre nem is tett javaslatot, hogy az OTKA függetlenségét megszüntesse. Az OTKÁnak, mint elkülönített állami pénzalapnak a pénzügyi kezelési kategóriáját kívánta ebben a minőségben megszüntetni, függetlenségének megszüntetéséről szó sem volt.
