Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 30 (118. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, az Állami Számvevőszék alelnöke:
1701 éspedig arról, ami már itt is szóba került. Keller képviselő úr nagyon szenvedélyes hangon ecsetelte a vámbiztosíték kérdését. De ennél is fontosabb számunkra, és ennél is nagyobb indokkal inspirált minket a megs zólalásra az a tény, hogy ezt a kérdést a kormánykoalíciót alkotó két párt vezérszónoka is említette olyan formában, hogy szakmai érvekkel próbálta a Számvevőszék megállapítását cáfolni. (19.00) Miről van szó konkrétan? Mint mondtam, a vámbiztosítékról és ennek az elszámolásáról. A kormány a zárszámadási törvényjavaslatban 13,3 milliárd forint összegű vámbiztosítékot bevételként számolt el, ennyi volt ennek a számlának az év végi egyenlege. Az Állami Számvevőszék először az 1995ös pótköltségvetésről készít ett véleményében hívta fel erre a figyelmet, arra tudniillik, hogy ez helytelen gyakorlat. Az 1994es zárszámadási jelentésben ismételten kifogásoltuk a bevételként való elszámolást. Ez az álláspontunk - mint itt is érzékelhető volt - heves vitát váltott k i. Az ezzel szemben álló vélemények megjelentek egyrészt a Pénzügyminisztérium államtitkárának, Akar László úrnak az expozéjában, valamint - mint már idéztem - a kormánypárti vezérszónokok beszédeiben. Ezeknek az ellenvéleményeknek a két közös eleme - ha j ól adom vissza - egyrészt az, hogy elszámolási, könyvelési, majdhogynem technikai kérdésnek tekintik - esetleg presztízsvitának - azt a két intézmény, az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium között, hogy hová számolják el, illetve mikor számolják e l a vámbiztosítékot, és mi történik ennek záróegyenlegével. A másik vélemény az, hogy a mi opponenseink szerint ez valójában előlegnek tekinthető, hasonlóképpen a társaságiadó- vagy az szjaelőleghez, és ezért jogos az a gyakorlat, amit a Pénzügyminisztéri um 1993ban elkezdett és jelenleg is folytatni szeretne, sőt a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban is kéri a legitimálását ennek a gyakorlatnak. Ezek az érvek a mi álláspontunk, a mi meggyőződésünk szerint sem közgazdasági, sem jogi szempontból nem h elytállóak, és nem késztették az Állami Számvevőszéket arra, hogy visszavonja az álláspontját. Nem presztízskérdésből nem vonjuk vissza az álláspontunkat; azzal tudnám ezt igazolni, hogy más álláspontunktól elálltunk, éppen azokban a vitákban, amelyekről i tt szintén szó esett. Tehát nem kötjük az ebet a karóhoz mindenáron, ha szakmai érvekkel, logikával és más eszközökkel a partnerünk meggyőz minket arról, hogy egyes megállapításunk nem helytálló. Erre tehát van példa, éppen a '94es zárszámadási jelentésün k kapcsán, hogy bizonyos megállapításokat visszavontunk. Ezt azonban nem vonjuk vissza a következő érveink alapján: Közgazdasági szempontból a vámbiztosítéknak az a célja, hogy garanciát adjon a költségvetésnek, a pénzügyi kormányzatnak arra, hogy az impor tőr meg fogja fizetni azokat a közterheket, amelyeket az importhoz kapcsol a törvény: a vámokat, az adókat - fogyasztási adót, áfát - és egyéb közterheket, és adott esetben a biztosítékból vissza is térítenek az importőr számára az elszámolás után bizonyos összeget. Ezek a befizetések, tehát amit a vámbiztosítékból az importőr befizet, ezek jelentenek tényleges költségvetési bevételt, nem pedig a biztosíték maga. A vámbiztosíték a polgári jogban az óvadékhoz hasonlítható intézmény, ezzel lehet párhuzamba ál lítani. Amíg a vámkezelés nem történik meg, addig a vámbiztosítékot tehát a letéti pénzkezelés szabályai szerint kell kezelni - mondjuk mi. De nemcsak mi mondjuk ezt, ezt mondja tulajdonképpen a Pénzügyminisztérium is egy másik törvényjavaslatában, aminek a végszavazása előtt áll a tisztelt Ház. Ez a törvényjavaslat a vámokról szól, és ebben a következő szabály van megfogalmazva - a 136. §t idézem. A letétbe helyezett készpénzes vámbiztosítékról van szó: "A vámterhek kiegyenlítésére jogcímenként e letét te rhére kerül sor. A visszajáró vámbiztosítékot az annak felszabadítását követő 15 napon belül kell visszafizetni." Tehát lényegében a Pénzügyminisztériumnak egy másik törvényjavaslata tartalmazza azt az álláspontot, amit mi kezdettől fogva helyesnek tartunk , és amiben a mostani zárszámadási vitában, úgymond, önmagával nem ért egyet a pénzügyi kormányzat. A vámbiztosíték kezelésére tehát mi egy letéti kezelést tartunk szakmailag helyénvalónak. Nem előlegről van tehát szó, és nem pusztán könyvelési kérdésről - és ez valójában még fontosabb, mint
