Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP):
1647 Október 27én már az egész világ megmozdult, az Egyesült Nemzetek tagjai is, s így kénytelen volt, az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország fődelegátusai kérték a Biztonsági Tanács összehívását. Ez végre október 28án össze ült, ahol legnagyobb meglepetésre az ülés elején az akkori, idézőjelbe kell tennem, nem szívesen teszem, "magyar fődelegátus", Kós Konduktorov Péter úr szót kért. A Biztonsági Tanács elnöke közölte vele, hogy nincs joga szólni, mert nem tagja a Biztonsági Tanácsnak. A Biztonsági Tanácsnak abban az időben öt állandó tagja: Egyesült Államok, NagyBritannia, Franciaország, akkor még más Kína, Szovjetunió, s volt hat, állandóan változó tagja: DélAmerikából Peru és Kuba, de akkor mé g nem Castro, Európából Belgium és Jugoszlávia, s azonkívül a távolról Ausztrália és Irán delegátusai. Leintette az elnök, hogy a végén szólhat, mert Magyarországról van szó, de csak akkor, mikor lezajlott a vita. S ekkor történt, mondhatnám, a magyar ügyn ek súlyos és talán végzetes megtorpedózása, amikor a Biztonsági Tanács elnöke, francia elnöke - ő volt október 31ig, aztán november 1jétől az iráni elnök lett - közölte, hogy beérkezett Magyarországról egy távirat, Nagy Imre, a Minisztertanács, a kormány elnökének a távirata, amiben azt kérte, hogy a magyar ügyet ne tárgyalják, a magyar ügy nem tartozik az Egyesült Nemzetek elé, a magyar biztonságot senki sem veszélyezteti. Megdöbbentek a delegátusok, és természetesen kérdezték, hogy ez a magyar kormány t áviratae. Világos, hogy a magyar delegátus később azzal felelt, hogy igen. Sőt megerősítette, hogy nem szabad tárgyalnia az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a magyar ügyet. Ez a távirat hamis volt. Nagy Imrének semmi köze nem volt hozzá. Ő később t áviratozott az Egyesült Nemzeteknek, hogy minden, ami a november 1jei távirata előtt odament az Egyesült Nemzetekhez, az nem az ő távirata. Így meghamisítva került volna a magyar ügy tárgyalásra. De sajnos, délután 6tól este 10ig ilyen eljárási jogi ké rdéseken folyt a vita, amiben az orosz fődelegátus mesterien sakkra tett, s mattra tette a többi delegátusokat, mert csupán arról volt szó, hogy miután a magyar kormány nem kéri, vajon kérhetie egy más állam, ha a magyar kormány nem kéri, abban az esetben lehete tárgyalni. Ebben a nagyon súlyos helyzetben egy ilyen, mondhatnám, értelmetlen eljárásjogi vita folyt, és bármennyire igyekeztek az ausztráliaiak, a kitűnő Walker szorítani az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát, minden elakadt a magyar, az úgyn evezett magyar fődelegátuson, s Szoboljeven, a Szovjetunió fődelegátusán. Véget ért a Biztonsági Tanács ülése minden határozat nélkül. 28a után 29e: semmi nem történt. 30án semmi. 31én semmi. November 1én befutott, köztudomású, Nagy Imre történelmi tá virata, amiben bejelentette a Varsói Szerződés felmondását, Magyarország semlegességét, és kérte, hogy a nagyhatalmak ezt óvják meg. És egy nagyon fontos mondatával fejezte be, arra kérte a főtitkárt, hogy a magyar ügyet az Egyesült Nemzetek következő közg yűlésének a napirendjére vegyék fel. És ezt most mondom el először nyilvánosan, ami akkor történt, ami engem is megdöbbentett, mert egyben láttam és éreztem, hogy milyen lesz a magyar ügynek az intézése. Délután volt, november 1jén, 2 és 3 óra között leh etett, telefont kaptam egy ismerősömtől, az Egyesült Nemzetek főtitkárságán dolgozott, belga kvótán, magyar ember, Hámorinak hívták, s a következőket mondja nekem: Befutott Nagy Imre távirata. Akkor még nem tudtam. Mondom: Mi? S felolvasta azt részletesen, amit én önöknek most elmondottam. Most is végigmegy a borzongás a hátamon, én azt mondtam: csodálatos. Mikor végre az Egyesült Nemzetek cselekedni tud, semlegesek lehetünk, s talán a Szovjetunió delegátusának is megjön az esze, és talán valamit létre lehe t hozni. De örömöm kevés ideig tartott, mert Hámori úr a következőt mondta: azért hívtalak föl, bizalmas a telefonom, tehát nem kell hivatkozni rá, de valamire kérni szeretnélek. Mondom: Mire? Azt mondja: Légy szíves küldeni egy táviratot Nagy Imrének, ho gy javítsa ki a táviratának utolsó
