Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1639 Miközben 23 százalék volt a források, a GDP növekedése, a beruházások 11 százalékkal nőttek, a reálbér különböző számítások szerint 57 százalékkal, vagy 9cel növekedett. A bérek ennyivel növekedtek. Tehát így nyílt szét az olló a források és a költekezés, felha sználás között. Míg a források, a termelés növekedése csak '94ben indult meg, a felhasználás növekedése nem: a felhasználás növekedése, tehát a beruházások növekedése már megindult '93ban is. (12.50) Nagyon fontos, hogy ezt lá ssuk, mert '93ban, amikor a GDP még 1 százalékkal csökkent, már kialakult ez az olló a felhasználások, tehát beruházás és fogyasztás, illetve a termelés, tehát a GDP között. Ezért alakult ki már '93ban - és ez nagyon fontos dolog - az a nagyon szélesre n yílt olló az export és az import között, mert hiszen, már '93ban külkereskedelmi- és fizetésimérleghiányból fedezte az ország azt az ollót, ami termelés és felhasználás között kialakult. Azért fontos ezt látnunk, mert a gazdaságpolitika már a '94es költ ségvetés és gazdaságpolitikai döntések kialakulásakor odafigyelhetett volna, és oda kellett volna hogy figyeljen arra, hogy itt milyen veszélyek vannak - de, mint tudjuk, nem tette, ezért '94ben ez a külkereskedelmi deficit megismétlődött, sőt tovább növe kedett. Csak emlékeztetőül azoknak, akik ezt még nem hallották ma: ez a '93as 3,5 milliárd dolláros fizetésimérleghiány nagyobb, mint korábban bármelyik két évben Magyarországon, tehát egy minden példát nélkülöző hatalmas hiány alakult ki. Minden, gazdas ági kérdésekkel foglalkozó ember tudta, hogy ez nagy baj - úgy tűnik, csak az akkori kormány nem tudta, vagy nem volt hajlandó tudni, és hagyta, hogy ez a következő évben megismétlődjön, és ugyanolyan olló, vagy még nagyobb olló nyíljon szét a két folyamat között. Szeretném megkérdezni: ezt tekinti Szilágyiné Császár Terézia képviselőtársam olyan kedvező folyamatnak, amire tovább kellett volna támaszkodni? Erre nem lehetett másképpen reagálni, mint kemény leértékeléssel. Az akkori külgazdasági miniszter, Ká dár Béla éveken keresztül szorgalmazta a leértékelést és egyéb exportösztönző lépéseket, de ez a leértékelés '9394ben, az előző kormány idején nem történt meg, azért, mert ez bizony egy kemény hátrányokkal járó intézkedés lett volna. A másik oldala ennek a folyamatnak - Békesi László beszélt már róla - a költségvetési deficit évről évre való növekedése. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy '90ben lényegében nem volt deficit a magyar költségvetésben, akkor 10 milliárd volt a hiány, '91ben 110 milliárd, ' 92ben 200, '93ban is 200, majd '94ben pedig 322 milliárdos költségvetési hiánnyal zárt a magyar költségvetés. A költségvetési deficitnek ez a növekedése lenne az a kedvező folyamat - Szilágyiné Császár Teréziától kérdezem , amit így kellett volna továb b folytatni? Van ezt miből finanszírozni? Az, hogy az állam ilyen mértékben teszi rá a kezét a forrásokra, hogy a költségvetési hiány finanszírozására kell fordítani minden finanszírozási lehetőséget, miközben a magánszféra megtakarításai csökkennek a csök kenő kamatok miatt, ez bizony feszültséget teremt a megtakarítások, a hitelek piacán. S bizony ez elvezetett ahhoz, hogy '93 közepétől - amikor a Nemzeti Bank föladta a korábbi kamatpolitikáját - elindult a kamatok emelkedése. Hangsúlyozom, nem a mostani k ormány alatt, hanem a mostani kormány hivatalba lépését több mint egy évvel megelőzően elindult a nominális kamatok folyamatos emelkedése, egészen 1995 közepéig, lényegében két éven keresztül. Miért? Egyrészt azért, mert az állam költekezése, az állam hite ligénye támasztott keresletet a hitelpiacon, másrészt azért, mert a megindult növekedés miatt '93 közepétől a vállalati szektor hiteligénye is látványos növekedésnek indult. Ezért emelkedtek úgy a kamatok, amit valamennyien tapasztaltunk. Ezt a kamatemelke dést tekinti Szilágyiné Császár Terézia képviselőtársam olyan kedvező folyamatnak, amire tovább kellett volna támaszkodnia az új kormánynak? Azt hiszem, nem. Azt hiszem, ezek a folyamatok, amikről beszéltünk - '94es folyamatok, amelyek '93ban megindultak és annak a folytatását jelentik , egyértelműen kedvezőtlen folyamatok,
