Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 25 (117. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): - ELNÖK (dr. Salamon László):
1631 Köszönöm. Kétperces viszontválaszra megadom a szót Békesi László képviselő úrnak. DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Én is tőmondatokat mondok. 3,9 milliárd dollár folyó fizetésim érleghiány, 1,3 milliárd dollár addicionális tőkebevonás, amiben nemcsak a privatizációs bevételek vannak benne, az egyenleg 2,6 milliárd dollár nettó adósságnövekedés. Mögötte a kereskedelmi mérleg hiánya 3,9 milliárd dollár, lényegében annyi, mint a fol yó fizetési mérleg hiánya a gazdaság importigényességének az okán; a fogyasztás esetében az importigényesség 50 százalékos, a beruházásoknál 60, az exportnál pedig valamivel több mint 60 százalékos. Ez az a szerkezet, amire nem lehet egy erőltetett növeked ést építeni fokozatos eladósodás okán. Igaz az, hogy ez valamelyest csökkenhetett volna, ha gyorsabb a privatizáció, de nem oldja meg az alapvető strukturális versenyképességi gondokat. Infláció: az összefüggéseket nem lehet - hogy is mondjam csak - önkény esen megfordítani. Nem azért vannak magas kamatok, mert magas az infláció, hanem azért magas az infláció, mert magasak a kamatok... (Dr. Szabó Iván: Így van!) ... és azért magasak a kamatok, mert magas az államháztartás túlköltekezése, igen tisztelt képvise lőtársaim... (Dr. Szabó Iván: Ez nem így van!) .., és nem fordítva. Nem lehet az okot és az okozatot összekeverni, ez már tényleg nem kormánypárti és ellenzéki szereposztás, mondjuk az ábécét a közgazdaságban illik ismerni, erre nem tudok mást mondani. Kösz önöm szépen. (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szilágyiné Császár Terézia képviselő asszonynak. (Derültség, zaj a bal oldalon.) DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP) : Köszönöm szé pen. Gondolom, a nevetés arra vonatkozik, hogy két ilyen tekintélyes pénzügyi szakember, két volt pénzügyminiszter úr vitájában egyáltalán megszólalni merészelek. Veszem azért a bátorságot, már csak azért is, mert Békesi László képviselőtársam sok mindent nekem címzett. Természetesen arra nem vállalkozom, hogy két perc alatt válaszolni, reagálni tudjak mindarra, amit erre tekintve elmondott a gazdaságfilozófiai megítélés kérdésében például, lesz még alkalmunk az általános vitában hosszabban reagálni a kérdé sekre. Két dologról szeretnék csak szólni. Az egyik az, hogy azt gondolom, gyönyörű szép volt a pótköltségvetés szükségessége bizonyítványának magyarázata a volt pénzügyminiszter úr részéről; itt 30 milliárdról szól a történet. Csak egy dolgot mondanék: Me gnézve a zárszámadásban a dologi kiadások jelentős mértékű megnövekedését bizonyos területeken, azt gondolom, ez önmagában magyarázat arra, hogy szükség volt alátámasztani a pótköltségvetés szükségességét. A másik: az elmúlt négy évben én nem voltam parlam enti képviselő, bár kormánykoalíciós párttag voltam. Nem tudok visszaemlékezni és nem néztem vissza az akkori vitákra, azonban azt gondolom, hogy ellenzéki pozícióban túl nagy volt - pontosan talán Békesi László részéről - a nyomás egy államháztartási túlk öltekezésre, például szociális kérdésekben. Hogy most ezen az oldalon ugyanezt hangsúlyozzuk, ezt én természetesnek tartom. Én nagyon halkan szóltam ugyan a lehetséges, néhány százalékos kamatcsökkentésről, mint a belső államadósság kezelésének egyik lehet séges módjáról. Tehát nemcsak a gazdaság növekedése mellett álltam ki - amelyet természetesen most is vállalunk mindannyian, és ezt tartjuk elsődlegesnek és legfontosabbnak , hanem a belső államadósságot, mint a legnagyobb problémát kezelendő, említést te ttem, ha halkan is, néhány százalékos kamatcsökkentésről. Köszönöm szépen. (12.10) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces viszontválaszra megadom a szót Békesi László képviselő úrnak.
