Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 24 (116. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalásának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
1571 kereskedők, kiválogatják, amit el kívánnak adni - vagy amit különösebb erőfeszítés nélkül exportálhatnak , és megkapják a normatív exporttámogatást. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha már létezik ez az agrárpiac i rendtartási törvény - bízva abban, hogy ha javítjuk, tökéletesítjük ezt a törvényt, és ha komoly politikai elhatározás lenne arra, hogy a feltételeket is megteremti a kormány , akkor talán mégiscsak segíthet, és csak üdvözölhetjük azokat a javító szándé kú módosításokat, amelyeket a törvény tartalmaz, illetve amelyeket képviselők módosító indítványokban benyújtottak. Már több képviselőtársam elmondta, hogy helyeselhető elsősorban az, hogy a miniszter - a földművelésügyi miniszter - szerepét és hatáskörét igyekszik növelni. Ezzel azonban még a mostani módosítás sem megy el odáig, hogy azt a múltból örökölt rendszert megszüntesse, hogy a pénzügyminiszterrel és az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben hozhat csak minden lényeges döntést. Azért megi nt, hogy kedves képviselőtársaim, akik esetleg nem pontosan értik, hogy miről vitatkozunk, szeretnék egy példát felhozni. Véleményem szerint az első agrárpiaci rendtartást a bibliai József vezette be Egyiptomban, amennyiben a bőségesen termő, bő esztendőkb en begyűjtette a gabonát, és a szűk esztendőkben pedig ezt a piacra dobták - és ez a rendszer, ennyire egyszerű rendszer jól működött. De úgy szerepel a Bibliában, hogy a fáraó kiválasztott egy okos és bölcs férfit, akinek nem kellett senkivel egyeztetnie; volt egy felelőse az egész agrárpiaci szabályozásnak. Mi tehát annak vagyunk a hívei, hogy világosan legyen megfogalmazva, hogy ki a felelőse ennek az egésznek, aki információkkal rendelkezik, látja a helyzetet és be tud avatkozni. Helyeselhető az is - ah ogy már mások is elmondták , hogy bővíti az eszközrendszert. Különösen kiemelhető a közraktározással kapcsolatos költségekre adott támogatásnak a lehetősége. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a lehetőség rendkívül csekély ahhoz a piacbefolyásoló szerephez kép est, amit a fokozottabb állami intervenció jelentene: intervenciós fölvásárlások és értékesítések a piacon. (19.50) Tudom, hogy ehhez is megint pénzügyi alapokra lenne szükség. Úgy gondolom azonban, hogy ennek az eszköznek a jelentősebb alkalmazása nélkül a magyar mezőgazdaság piaci nehézségei nem oldhatók meg. Sőt a mezőgazdasági bizottságban információt kaptunk arról is - megint az ókori egyiptomi helyzettel szemben , hogy kialakult nálunk az a visszás helyzet, hogy még a mennyiségében ugyan csekély köte lező állami tartalékkészletet is akkor értékesítették, amikor amúgy is alacsony volt az ár, és a hiányzó készletet akkor kívánjuk feltölteni, amikor gabonahiány van a piacon és magas az ár. Összefoglalva: a törvényjavaslatot magát támogatni tudnánk, amenny iben ezek az utólag bekerült módosítások nem szerepelnének benne. Mert hiszen javítja a törvényt maga az előterjesztés is és számos módosító indítvány is. Az agrárkamarák terméktanácsként való elismerését két alapvető okból sem tudjuk támogatni. Többször k ifejtettük, hogy az agrárkamaráknak más a feladatuk, más a szerepük. Miniszter úr pedig kifejtette, hogy vertikális szervezettségű szervezetekre, tehát a terméktanácsoknak megfelelő szervezetekre van szükségük. De függetlenül ettől, ha a kamarák vertikális an lennének szervezve, nekem akkor is az a véleményem, hogy más szerepet, más feladatot kell betölteniük a mezőgazdaságban. Másodszor: felhívnám a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a kamarai tagság kötelező. Sőt, most módosítottuk a gazdasági kamarákr ól szóló törvényt, hogy kiterjesszük a tagságot a kistermelők irányában is. Ezzel szemben véleményem szerint az agrárpiaci szabályozásban való részvétel sohasem lehet kötelező. Az mindig egy olyan dolog, hogy előnye származike belőle valakinek vagy nem. K övetkezésképpen úgy gondolom, a kamarai kötelező tagság és egy kamarának terméktanácsként való elismerése között lényeges ellentmondás van.
