Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GAÁL GYULA, az SZDSZ
1356 Hogy működött ebben az esetben az ország, milyen kockázatokkal kellett számolni ebben az esetben? Mindenekelőtt f el kell hívni a figyelmet arra, hogy a költségvetési törvény tervezete - a '94. évről van szó - már eleve olyan mértékű költségvetési hiánnyal kalkulált, amely példa nélküli volt a korábbi időszakokban. Eleve számolt azzal, hogy nagymértékű egyensúlyromlás lesz a költségvetésben és az államháztartáson belül. Ugyanakkor azzal a következménnyel is számolni kellett, hogy a magyar gazdaság egyensúlyvesztése tovább folytatódik a nemzetközi piacokon, hiszen egy ilyen gazdaságpolitika, amely egy nyitott gazdaságba n, egy olyan gazdaságban, ahol a gazdasági teljesítmények jelentős része a külkereskedelemben realizálódik és importot feltételez, tehát külföldi termékek, szolgáltatások igénybevételét, ott a gazdasági növekedés ennek az importnak egy jelentős mértékű bőv ülésével jár együtt. Ha ez a gazdasági növekedés nem tudja visszaforgatni szolgáltatásait, termékeit az exportpiacokra, hanem a belföldi keresletre próbálja építeni a növekedést, akkor egy olyan mértékű egyensúlyromlás következik be, ami a '94. évben be is következett. Ekkor az előző évi akkori csúcsot sikerült megdönteni a folyó fizetési mérleg hiányával, immár a négymilliárd dollárt közelítette meg év végére. Látni kell, hogy egy olyan gazdaságról volt szó ezekben az években, amely egy olyan feketedobozho z hasonlatosan működött, amibe egyik oldalon betáplálták a konvertibilis valutában, devizában fizetett importtermékeket és a másik oldalon a forintpiacokon értékesíthető terméket állított elő. Ha leegyszerűsítem: egy olyan dobozról van szó, amelynek egyik oldalán beleteszem a dollárt, a másik oldalon kijön belőle a forint. A kérdés az, hogy egy ilyen automata mennyire gazdaságosan üzemeltethető és tartósan fönntarthatóe a működése egy ilyen automatának, anélkül, hogy valamilyen külső, drasztikus beavatkozá sra lenne szükség. Úgy ítélem meg, hogy a folyamatok bizonyították azt az aggályt, amelyet megfogalmaztunk akkor is és amely már a tavalyi évi pótköltségvetés kialakításakor megjelent. Nevezetesen, hogy ez az automata így, külső erőforrások nélkül nem üzem el, tartósan nem üzemeltethető, itt nagyon határozott gazdaságpolitikai váltásra van szükség. Ennek a gazdaságpolitikai váltásnak az igényét már megfogalmazta a tavaly ősszel elfogadott pótköltségvetés, tudván tudva, hogy itt inkább csak jelzésszerű, geszt us értékű változtatásokról lehet szó a folyamatok közepette egy adott évi költségvetésen belül, mintsem igazán lényeges és tartós eredmények eléréséről. Mégis azt gondolom, indokolt volt egy ilyen pótköltségvetést beterjeszteni, indokolt volt ezt a jelzést leadni a gazdaság résztvevőinek, szereplőinek, hogy számítsanak egy olyan változásra, amelyben sokkal nagyobb mértékben kell a saját erejükre támaszkodni, mintsem egy kormányzat által mesterségesen gerjesztett belső keresletre. Körülbelül ez az, amit - ne m megismételve államtitkár úr expozéját - össze kívántam foglalni a gazdaságpolitikával kapcsolatban. Nézzük a zárszámadás másik vetületét, hogy azok a kifogások, amelyek több képviselőtársunkat már a bizottsági vita során arra késztetté k, hogy felszólítsák a kormányzatot a zárszámadás visszavonására, ezek a kifogások mennyire megalapozottak, valóban úgy kelle kezelni a meglevő problémákat, ahogy ők javasolják, vagy pedig valami másról van szó. Itt a felszólalók közül már többen idézték, én is hadd ismételjem meg röviden, hogy a számvevőszék legsúlyosabb megállapításai azzal a három szóval voltak összefoglalhatók, hogy nem felel meg a benyújtott zárszámadás a teljesség, a valódiság és az összehasonlíthatóság követelményeinek. Én tudatában vagyok annak, hogy egy ilyen zárszámadási vita kiválóan alkalmas különböző politikai jelszavak, propagandák közzétételére, megfogalmazására, mégis arra szeretnék vállalkozni, hogy pusztán szárazabb tények, szakmai érvek alapján próbáljuk meg áttekinteni e zt a zárszámadást. Szeretném meggyőzni képviselőtársaimat és a közvéleményt is arról, hogy ha az előttünk fekvő zárszámadás nem is az elvileg elképzelhető lehetséges legjobb - lesz rá mód, hogy javítsunk rajta , akkor is a kormány a saját lehetőségeinek h atárán belül hiteles és pontos képet
