Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 17 (115. szám) - A Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1330 A folyó fizetési mérleg az 1993. évi 3,5 milliárd dolláros hiány után '94ben 3,9 milliárdos negatív egyenleggel zárt, s e két év alatt két és félmilliárd dollár hiány keletkezett. Ezt a külföldi működőtőkebeáramlá s csak részben volt képes ellensúlyozni, ráadásul csökkenő mértékben, hiszen az 1993as 2,3 milliárd dollár után, amiből az egyszeri privatizációs bevétel 0,9 milliárd dollárt tett ki, tavaly csak 1,2 milliárd dollár értékű tőke érkezett az országba. A kül ső egyensúly romlása mögött pénzügyi oldalról az állt, hogy az államháztartás hiánya privatizációs bevételek nélkül tovább emelkedett, s a GDP százalékában mérve a '93as, már szintén magas 5,6 százalék után '94 végére meghaladta a 8 százalékot. Az 1994. é vi gazdasági növekedés tehát nem javította a már egy évvel korábban megbomlott egyensúlyi helyzetet, sőt megismétlődött, növekedett az 1993. évi romlás, ami fenntarthatatlan helyzetet eredményezett. Világosan látni kell, hogy 1994re vonatkozóan a vázolt f olyamatok lényegében már az első félév végére szinte megállíthatatlanok voltak. A központi költségvetés hiánya már félévkor meghaladta a 180 milliárd forintot, a társadalombiztosítási alapoké pedig már májusban elérte a 17 milliárd forintot. A költségvetés i kiadások közül eddig az időpontig is a számítottat meghaladó kifizetésekre került sor a mezőgazdasági, élelmiszeripari exporttámogatásoknál s az agrárpiaci támogatásoknál, valamint a központi költségvetési szervek és a Foglalkoztatási Alap támogatásánál. A társadalombiztosítás esetében pedig az eredetileg számított nullszaldó helyett egyre növekvő hiányt valószínűsített a vagyonátadás és az ehhez kapcsolódó hozam elmaradása, a gyógyszertámogatás és a táppénzkiadás többlete, valamint az, hogy ekkor még elő tte álltunk a nyugdíjak megalapozatlan mértékű bérkiáramlással gerjesztett, de törvényileg biztosított további emelésének. A külső egyensúly romlása még az előzőeknél is erőteljesebben folytatódott. A fizetési mérleg hiánya az első félév végére erőteljesen megközelítette a kétmilliárd dollárt, ezen belül pedig a kereskedelmi mérleg hiánya meghaladta a másfél milliárd dollárt. Mindez már növekvő kivitel, de hasonló mértékben emelkedő behozatal mellett alakult. A gazdálkodás feszültségei a monetáris folyamato kban is érzékelhetővé váltak. Az első félév során általában kamatemelkedési tendencia volt tapasztalható, s ez összefüggött azzal, hogy az államháztartás finanszírozási szükséglete csak az így növekvő kamatlábak mellett volt biztosítható. Ezzel a helyzette l volt kénytelen szembesülni rögtön megalakulásakor az új kormány. Mindebből két lényeges következtetés adódott. Egyrészt téves volt az az előző kormányzat által kialakított gazdaságpolitikai elképzelés, amely még bízott abban, hogy lényegesebb változtatás ok és újabb, jó néhány társadalmi réteget érintő áldozatvállalás nélkül sikerül a külső és belső pénzügyi egyensúly '93ban bekövetkezett romlásának megállítása, miközben a növekedés teret nyer. Az 1994. évi első félévi eredmények azt mutatták, hogy a bekö vetkező szerkezetű növekedés az adott feltételek között további súlyos, megoldhatatlan egyensúlyromlást eredményez, ezért a helyzet tarthatatlan, a követett gazdasági pályáról le kell térnünk. Másrészt szintén a '94 első félévi eredmények alapján az is nyi lvánvalóvá vált, hogy '94 második felében olyan cselekvési lehetőségek, illetve az addigiaktól eltérő gazdaságpolitikai eszközök már nem adódnak, amelyek még az év végéig lényegesen megváltoztatták volna a '93 óta tartó kedvezőtlen folyamatokat. A reális c él ekkor a még rosszabb helyzet kialakulásának megelőzése lehetett. A stabilizáció, de ugyanúgy a tartós növekedést szolgáló, a továbblépés szempontjából is alapvető feladattá vált a magyar termelés, főleg az export versenyképességének növelése, továbbá az államháztartás terjedelmének, növekvő hiteligényének mérséklése. Az új kormány ennek megfelelően már augusztusban jelentős pénzügyi lépésre, 8 százalékos forintleértékelésre szánta el magát. Ez is segítette azt, hogy az előző évinél jóval kedvezőbb külső konjunktúrában az 1994. évi export volumene 14 százalékot megközelítő mértékben tudott növekedni az előző évhez képest. Bár ez az adott körülmények között rendkívül fontos eredmény volt, a leértékelés igazi fordulatot nem tudott hozni az egyensúlyi helyzet alakulásában. Ennek oka az
