Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ):
1256 Az pedig, hogy a mag yar kormány milyen komolyan vette ezt a feladatát, mert a kormányfő fogadta az egyházi méltóságokat, hát az kérem, én azt hiszem, hogy nem tartozik az egyházi ingatlanok visszaadásának az ügyéhez, hanem az egyszerűen egy európai kormány alapvető tisztesség éhez tartozik, ha az a kormány nem Burundiban működik - hogy maradjunk már a Ház megszokott, kedvelt országánál. És hogy az előző kormány az ő kontójára vállalt kötelezettségeket... Megint az európai kormányzásra szeretnék csak utalni nagyon röviden, és be is fejezem: általában minden kormány, ha kicsit hosszabb távon gondolkodik, és nem napi ügyeket intéz, akkor általában a következő kormány kontójára is vállal kötelezettségeket, úgy, hogy ez a következő kormány ezt természetesnek tartja. Köszönöm. ELNÖK ( dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Mészáros István László tanult és tisztelt képviselőtársam itt a HornKunczekormányról beszélt. Nyilván szóté vesztést követett el: ellenzékiek szokták ezt némi iróniával használni, úgy tudom, hogy a miniszterelnököt Horn Gyulának hívják - legalábbis jelenleg még. Soha nem szoktam koalíciós képviselőtársaimmal vitatkozni, most se vitatkozom, hanem nyilván csak a k ésői óra miatti fogalmazásbeli megcsúszásokról van szó. Én nem hiszem, és nem szeretem azt a fogalmazást, hogy a kormány, vagy a miniszterelnök úr engedett az egyházaknak, az egyházügyi államtitkár iránti nosztalgiájának. Én nem hiszem, hogy amikor az egy házak és a miniszterelnök úr egymással tárgyalnak és ottan megállapodás születik, akkor ezt valamifajta nosztalgiák kielégítésének lehetne nevezni. Nem hiszem, hogy nekünk az lenne a mi dolgunk, hogy minősítsük azt, hogy az egyházak mit miért óhajtanak, mi t miért nem óhajtanak. Amennyiben lehetőségünk, törvényes lehetőségünk, és főleg anyagi lehetőségünk - ez a nagyobb hatály sajnos, vagy korlát , akkor igyekszünk kielégíteni az egyházak jogos kívánságait. Amennyiben persze úgy érezzük, hogy túltesznek, va gy ellentétesek a mi alkotmányos elveinkkel, akkor lehetséges, hogy nem fogadjuk el a kívánságaikat. Ezt a fajta ironizáló stílust azonban, megmondom őszintén, magam nem használnám. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Iván yi Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségéből. IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom túlságosan sokáig a figyelmüket elrabolni. A törvényjavaslat 1. §a (1) bekezdéséhez kapcsolódva kívánnék néhány szót szólni, és egy ki ssé reflektálni a vitában korábban elhangzottakra. Én örömmel üdvözlöm ezt a törvénycikkelyt. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a valós gyakorlathoz igazítja a törvényi hátteret, tehát a valós gyakorlattal adekvát helyzetet teremt a törvényben. Kár, hogy nem korá bban történt ez meg, de megjegyzendő itt, hogy az ingatlanegyeztető bizottság működése azért természetesen eddig is biztosítható volt, az akadályoztatás esetén való helyettesítés formuláját alkalmazva tudott ez a bizottság eddig is ülésezni, tudomásom sze rint legutóbb például az elmúlt héten. Le kell szögezni azt, hogy ez a koalíció ígéretet tett a törvény végrehajtására, és szándékainak komolyságát többek között ez a most benyújtott és most tárgyalt törvényjavaslat is jelzi. És annak, hogy az ingatlanügye k nem úgy haladnak, ahogy az ideális lenne, nem valamiféle sanda szándék, hanem az ország pénzügyi helyzete az oka elsősorban. Utalnék itt arra többek között, hogy az ingatlantörvény 2. § (1) bekezdése alapján a pénzügyi fedezet léte, vagy nem léte automat ikusan korlátját képezi a visszaadásoknak, és azt hiszem, nem kell azt ismételnem, ami a mai vitában is
