Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): - ELNÖK (dr. Salamon László): - HEGYI GYULA (MSZP):
1251 DR. BALSAI ISTVÁN (MDF) : T isztelt Államtitkár Úr! Gondolhatja, hogy engem nem győzött meg ez a néhány mondat, amellyel a módosító indítvány alaptalanságára próbált utalni, annál is kevésbé, mert én nem azt mondtam az imént, hogy ahhoz ragaszkodnánk, hogy az egyházakat szerető állam titkár legyen a "megbízott személy" helyébe lépő intézmény. (21.30) Azt is meg kell hogy kockáztassam, nem vagyunk abban biztosak, hogy a jelenlegi kormányban vane olyan államtitkár, aki szeretné az egyházakat. Nem ez volt az én érvelésemnek a lényege, ha nem hogy az ne fordulhasson elő, hogy az egyházakat gyűlölő, az ügy iránt empátiával egyáltalán nem rendelkező személy, aki - mint mondottam egy szélsőséges példában - az ügytől teljesen elrugaszkodott, mindenféle szakszerűséget nélkülöző, és semmilyen kri tériumnak meg nem felelő fizikai lény lehet. Ilyen törvényt talán ne hozzon a Magyar Országgyűlés, ez volt az érvelésemnek a lényege. Nagyon bízom benne, ha még egyszer átgondolják a felelős előterjesztők, egyet fognak azzal érteni, hogy nem az államtitkár hozzáértése vagy hozzá nem értése, hanem egy olyan közigazgatási politikai pozíciót viselő személyben rejlő egyéb garancia adja meg ennek a módosításnak a súlyát, amelyet mi szándékolni kívánunk. Úgyhogy nagyon bízom benne, azért a szavazásig ez a helyzet megváltozik. Esetleg az előterjesztővel szemben foglalhat állást az Országgyűlés, minden esélyt meglátok erre. Köszönöm. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A másik két képviselőnket, aki írásban előre jelentkezett, nem látom, úgy hogy most a vita során felszólalásra jelentkezett képviselőtársaimnak, elsőként Hegyi Gyula képviselő úrnak adom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr türelmét megkockáztatva egy olyan m ondatot idéznék, ami talán nem közvetlenül kapcsolódik a részletes vitához. Ma délelőtt a vonaton Morel Gyulának, a kiváló ausztriai magyar jezsuitának a könyvét olvastam, amelyből egyetlenegy mondatot szeretnék felolvasni: "A keresztény tanításnak az aute nticitás, a szerénység és a szavahihetőség maximumára kell törekednie, ha elfogadásra akar számítani." Azt hiszem, ez a gondolat többékevésbé azokra is vonatkoztatható, akik valamilyen módon egyházakkal kapcsolatos törvényekről vitatkoznak, egyházak ügyei ben szólalnak fel itt, a parlamentben. Valamilyen módon azt hiszem, hogy a szerénységet, nem mondom, hogy sérti, de legalábbis a határait súrolja az a tény, hogy valóban - ahogy Balsai képviselőtársam említette - egy hónapja vitatkozunk erről a törvényről. Itt ilyen szavak hangzottak el ma is, hogy gyűlölet, és más szélsőséges megfogalmazások az egyházakkal kapcsolatban, főleg az általános vitában. Ezt nagyon sajnálom, hiszen ezt a törvényjavaslatot még azok sem igen vitathatják, akik ezt az egy pontot, ami t Balsai képviselőtársam vitat, mert végül is azért született, hogy előmozdítson valamit, ami az elmúlt egy évben valóban nem úgy működött, mint ahogy működnie kellett volna. Azt hiszem, e kései órán nem árulok el titkot, ha bevallom, hogy a bizottsági ülé sen megszavaztam Balsai képviselőtársamnak a módosító indítványát, nem azért, mert úgy éreztem, hogy amennyiben nem szavaznám meg, akkor súlyos hibát követnék el, hanem azért, mert úgy éreztem - ne sértődjön meg se Balsai képviselőtársam, se Szabó Zoltán á llamtitkár úr , hogy ennek a problémának túl nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ha ugyanis a bizottság jó szellemben dolgozik, és a kormánynak az a célja, hogy az ingatlanokat visszajuttassa az egyházaknak, ez akkor is működni fog, ha esetleg nem államtitká r ül ott, hanem más köztisztviselő. Természetesen lehetséges, hogy ezt helyesebb lett volna a törvénybe belevenni. Ezenkívül pedig Balsai István képviselőtársam módosító indítványával kapcsolatban nekem az volt a problémám - annak ellenére, hogy el tudtam volna fogadni : valóban helyesebb lett volna úgy
