Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 10 (113. szám) - Dr. Gyuricza Béla (Fidesz) - a honvédelmi miniszterhez - "Mi lesz a Magyar Honvéd sorsa?" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár:
1182 Kérdésem tehát, tisztelt államtitkár úr, hogy hogyan értelmezi ön a civil kontroll keretén belül a sajtó szerepét, mi a tárca vezetésének koncepciója a Magyar Honvéd című újsággal kapcsolatban és miben látja a körülmények... (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) ... javításának lehetőségét. Köszönöm szépen, elnök úr. (Ta ps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Fodor István államtitkár úr válaszol. DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A Magyar Ho nvéd című hetilapot a Honvédelmi Minisztérium 1992ben alapította azzal a céllal, hogy a hivatásos és továbbszolgáló katonák, valamint a polgári alkalmazottak, tehát a személyi állomány körében terjessze a minisztérium vezető testületeinek hivatalos állásp ontját a honvédelem ügyével kapcsolatos valamennyi kérdésről. Ugyanúgy szóljon biztonságpolitikáról, katonai, szakmai követelményekről, mint a társadalom egészének azon történéseiről, melyek a katonák élet- és szolgálati viszonyait befolyásolják. Adjon fór umot az érdekvédelmi szervezeteknek, hivatásos, tartalékos, nyugállományú katonák és polgári alkalmazottak érdekképviseletének, tehát legyen kétirányú kommunikációs csatorna a minisztérium, a parancsnokság, valamint a személyi állomány között. A hetilap ki adásával a minisztérium a háttérintézményeként működő Zrínyi Könyvkiadó keretein belül létrehozott szerkesztőséget bízta meg. Az elvi szakmai felügyelet eszköze a negyedévenként megjelentetett recenzió, lapelemzés, amely kölcsönös lehetőséget ad mind a sze rkesztőség, mind az értékelő szervezet számára a vélemények cseréjére. Tehát egyfajta orientáció mellett sem korlátozza a szerkesztőségnek a sajtótörvényben meghatározott felelősségét, illetve jogait. Tisztelt Ház! A Magyar Honvéd átlagos példányszáma megj elenésekor megközelítően 15 ezer volt, ma az érdeklődéssel összhangban hetente átlagosan 7 ezer. A lapnak mindössze egyötöde kerül utcai árusításra, és ennek fele általában remittendaként visszajön. Utcai vásárlói feltehetőleg nyugdíjas katonák, miként elő fizetői is - a honvédség alakulatai mellett - szinte kizárólag nyugdíjas katonák. Mindössze 7, azaz hét fő civil személyt tartunk nyilván az előfizetők között, ezért megkockáztatom, hogy a képviselő úr jelzései a társadalom különböző rétegeiben tapasztalha tó aggodalmakról egy kissé talán túlzóak. (16.00) Az elmondottakból következik, hogy a Magyar Honvéd megjelenése, terjesztése szinte teljes egészében a minisztérium költségvetését terheli. Ez a költség, mindent figyelembe véve évente 50 millió forint. Ez j elentős tétel, mégsem kizárólag a költségek növekedése miatt tárgyalta a kollégium a közelmúltban önálló napirendi pontként a lap helyzetét, hiszen a tárca vezető testületeinek a takarékoskodás szándéka mellett is szinte egyöntetű véleménye az volt, hogyha és amennyiben a laptól elvárjuk, hogy betöltse funkcióját, nevezetesen naprakész, jól működő kommunikációs csatorna legyen az állomány és a vezetők között, akkor nagyságrendileg ez az összeg nem csökkenthető. Márpedig a lapnak mint kommunikációs csatornán ak alternatívája nincs. Ezért akkor járunk el helyesen, ha a tartalmi, szerkesztési és gazdasági szempontokat együttesen mérlegelve hozunk döntést a Magyar Honvéd sorsát illetően. Ezért a HM kollégiuma egy bizottságot küldött ki annak érdekében, hogy a fen ti szempontok figyelembevételével még ebben az esztendőben terjesszen elő javaslatot, tehát még semmiféle döntés nem történt. Így csak azt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, hogy a Magyar Honvédot a jövőben is az alapító levelében megfogalmazott célokat szem előtt tartva, esetleg e célok érdekében szükséges tartalmi és szerkesztési módosításokkal, ki fogjuk adni. Végül, a civil kontrollt illetően két megjegyzést kell tennem. Naivitás volna azt remélni, hogy a társadalomban számottevően nőni fog a közeljö vőben azoknak a száma, akik a honvédelem ügye iránt oly mértékben érdeklődnek, hogy rendszeres vásárlói vagy
