Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN, a KDNP
106 "Az államháztartás eszközei az egyensúl yi következményekre figyelemmel." Ez vajon miféle igényt elégít ki? A terv az agráregyetemek számának és kapacitásának csökkentése? Miért baj az, ha sok a képzett, kiművelt fő? Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak gróf Klebelsberg Kunó elődjét, 1926ban, T rianon után mondta, hogy milyen szükség van a kiművelt főre. Légvárakból nem igazán érdemes komoly véleményt mondani. Mindazonáltal szükségesnek tartok néhány észrevételt tenni a fejlesztés irányára. 1. A fejlesztés kitüntetett értékeit - 34. oldal , min őség, nyitottság satöbbi, nem vitatom. Hiányzik azonban közülük néhány. Így például a nemzeti értelmiség nevelése, a tudományos hitelesség, a szigorú szakmai önkontroll. Értelmetlennek tartom idesorolni az esélyek kiegyenlítődését. Nem is tudom értelmezni, csak jelszó szerint citálni. Megkérdőjelezem az abszolutizált átjárhatóság eszméjét, azt, hogy a hallgatók saját igényeik szerint tervezzék és alakítsák tanulmányaikat. 2. Ellentmondás van az alapértékként megfogalmazott szabad választás és a hallgatói lé tszámnövelés korlátozottsága között. 3. Nem ismeretes, hogy mi indokolja a tervezett létszámnövelésre kiszemelt karokat, illetve képzési típusok kiválasztását - 6. oldal 3. bekezdés 1. pontja. Egyetértek az esti levelező oktatás megtartásával és fejlesztés ével, de nem úgy, ahogy az anyag tartalmazza - ez a 6. oldalon van , ugyanis nem takarékossági okból, hanem az egyéni életutak különbözősége következtében elsősorban szociális meggondolásból van szükség a fenti képzésre. Az önálló hallgatói munka szerepén ek, súlyának növelése - 7. oldal 4. pont , amivel egyetértek, de nem képzelhető el tervezett létszámleépítés mellett. Elfogadhatatlannak tartom, mert nem világosak a finanszírozási elvek - 8. oldal 7. pont. Hogyan képzelik az intézmények közötti teljesítm ényarányos újraelosztást? Vagy hogyan egyeztethető össze az alapértékeknek mondott esélyegyenlőség azzal, hogy "a tandíjnak összefüggésben kell állnia a szakirányos fajlagos költség igényével és a tanulmányok későbbi megtérülésével"? Egy ilyen berendezkedé s beláthatatlan szociális következményekkel járna, és aki ezt megszavazza, az nem tudom, hogy néz utána a tükörbe. Érthetetlen és elfogadhatatlan a pedagógusképzéssel kapcsolatos passzus - 9. oldal 11. bekezdés. Szó van egységes tanárképzésről, kétszintű e gyetemi képzésről, valamint egységes modulról. Érdemben akkor tudnék e kérdéshez hozzászólni, ha érthető magyar nyelven hallhatnám, olvashatnám a fejlesztési terveket. A felsőoktatásban, akárcsak a közoktatásban, kulcskérdésnek számít az oktatói kar milye nsége. Ezt a témát az előterjesztés méltánytalanul mellékesen kezeli és nem a lényegről szól. Beszél ugyan oktatói követelményrendszerről, amit érvényre kell juttatni a 10. oldal 15. pontban, de hogy kivel, hogyan, milyen értékek mentén, arról nincs szó. A z egész előterjesztés olyan, amilyeneket a hetvenes, nyolcvanas években tucatjával gyártottak a minisztériumokban. Mintha az egész nem a lényegről, hanem csupán formai elemekről szólna. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Kösz önöm. Megadom a szót dr. Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokának. Őt Pokorni Zoltán képviselő úr fogja követni. DR. KOVÁCS KÁLMÁN , a KDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyű lés! Hölgyeim és Uraim! Nem hiszem, hogy fantomvita lenne a törvény kontra országgyűlési határozat vita, ezért én is szeretnék néhány szót ezzel kapcsolatban elmondani és egy új aspektusból is megvilágítani ezt a kérdést. A tényeket felidézve szeretném eml ékeztetni önöket arra, hogy az 1993ban elfogadott felsőoktatási törvény Magyarországon először szabályozta törvényi szinten a felsőoktatás helyzetét
