Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. DOBOS KRISZTINA, az MDF
101 egyetértünk azzal, hogy a hallgatói létszámot növelni kell. Igen - de ezen kí vül ez a pont nem mond semmit! Semmiféle garanciát, feltételrendszert nem biztosít; egyszerűen közli, hogy szeretné az eddigi 1516 százalékos hallgatói arányt 30 százalékra emelni. Mindannyian szeretnénk; de én úgy hiszem, hogy egy, a parlament által elfo gadott tervezetben garanciákra, feltételekre szükség van. Ez egy óhaj. Nagyon sokan óhajtunk itt különböző dolgokat a parlamentben, de nem tárgyalunk róla. A második pont leszögezi, hogy piramisszerű, többszintű képzésre van szükség Magyarországon. Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy akik tanulmányozták az európai felsőoktatási rendszert, pontosan tudják, hogy van olyan rendszer, ahol piramisszerűen épül fel a felsőoktatás, és van olyan rendszer, ahol nem. Miért döntene, milyen alapon meri vállalni a parlament azt, hogy eldönti: az eddigi felsőoktatási rendszerünket most átállítjuk egy piramisszerűre? Milyen alapon meri azt vállalni, hogy főiskolák tömegét teszi tönkre? Mert hiszen a főiskolák ebben a képzési rendszerben lassan az egyetemek részeivé válnak. Én nagyon kérem önöket, hogy gondolják meg, nem követünk semmiféle európai utat. És ha már meggondoltuk azt, hogy a közoktatásban nem Andorra a követendő példa, mint ahogy sokszor hallottuk a művelődési tárca vezetőitől, akkor nem biztos, hogy a fe lsőoktatásban most egy vagy két ország piramisszerű rendszerét kívánjuk követni. A harmadik pont arról szól, hogy jelentős mértékben kell növelni a esti, levelező és a távoktatásban részt vevő hallgatók létszámát. Ezt meg lehet tenni. Lehet azt mondani, ho gy a postsecondary képzést, az esti, levelező és a távoktatásban részt vevő hallgatók képzését tekintjük fő irányadónak. Akkor pillanatok alatt el lehet érni azt, hogy egy adott korosztálynak a 30 százaléka a felsőoktatásban tanul. De ez nem jelenti azt, a mire mi valóban vállalkoztunk, hogy több hallgató végezhessen el főiskolát és egyetemet - ez azt jelenti, hogy a színvonal jelentős mértékben csökkenni fog. Én azt hiszem, ennek az ódiumát nem szabad magunkra vállalni. A negyedik pont az egyik kedvenc pont om: az önálló hallgatói munka. Mindannyian egyetértünk azzal, hogy növelni kell a hallgatók önálló munkáját. Egyetlenegy kérdésben nem értünk egyet, hogy ennek a feltételeit nem kívánjuk megteremteni. Már elmondtam a bizottsági ülésen is, elmondtam a rekto ri konferencián is - teljes egyetértésben a rektorokkal : ahhoz, hogy az önálló hallgatói munka mértékét növeljük, egyrészt felszerelésre van szükség, több laboratóriumra, könyvtárra, számítógépre és a többi, másrészt tanárra van szükség. Sokkal több taná rra, hiszen ha a hallgató egyénileg dolgozza fel a tananyagot, akkor lehetőséget kell biztosítani az egyéni konzultációkra. És akkor nem azt kellett volna tenni, amit ma csinált a művelődési kormányzat, hogy közel hatezer egyetemi oktatót és a tanítást vag y az oktatást segítő alkalmazottat bocsátott el, hanem növelni kellett volna a létszámot - mert hiszen előfordul az angol vagy az amerikai egyetemeken, hogy három hallgatója van egy oktatónak, és akkor valóban tud egyénileg foglalkozni vele! Ha most elbocs átották az egyetemi oktatókat, akkor szó nincs arról, hogy egyénileg lehessen ezekkel a hallgatókkal foglalkozni; ha felemelik a könyvtárhasználati díjat kétezer forintra, akkor szó nincs arról, hogy beülhessenek a könyvtárba. És talán nálam sokkal pontosa bban - remélem, nálam sokkal pontosabban - tudja az oktatási kormányzat, hogy egy csomó embert bocsátottak el az egyetemi könyvtárakból, ezért meg fog rövidülni az egyetemi könyvtárak nyitvatartási ideje. Tehát szó sincs arról, hogy a hallgató önállóan tud jon dolgozni! (11.50) Elnézést, röviden akkor már csak háromnégy pontról... A következő pontok az akkreditáció, a normativitás, a versenysemlegesség és az integráció kérdése - a részletes vitában majd ki fogok ezekre térni. Egyetlenegy kérdésre szeretnék még rátérni: az egységes tanárképzésre. Képviselőtársam már elmondta, hogy ezen nagy vita lesz, van ma az országban. Sikerült megtalálnom egy 1984es minisztertanácsi határozatot, ami egyszer már rendelkezett az egységes tanárképzésről. Úgy hiszem, hogy ha 1984ben rendelkeztek az egységes tanárképzésről és nem valósult meg, és nem megfelelő ez a program, akkor teljesen fölösleges ma eldönteni a parlamentnek azt a kérdést, hogy egységes vagy nem egységes tanárképzés legyen. Ma jelentős mértékben...
