Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
43 (19.40) Ha belegondolunk, a vita tulajdonképpen azért éles, mert egyszerű lenne a dolog, ha azt mondanánk, hogy amilyen mértékben növekszik a járulékbevétel és tö bbletei vannak, olyan mértékben tud teljesíteni bizonyos egyéb kiadásokat, és lehetősége legyen teljesíteni ezeket a kiadásokat. A probléma csak az, hogy az ellátások jelentős része úgynevezett zártkasszás, zárt végű ellátás, ami azt jelenti, hogy előre me ghatározott összeget fordítanak például a gyógyítómegelőző ellátások finanszírozására. És ha kiderül, hogy november végén, december elején az éves járulékbevétel mégis meghaladja az előirányzatot, akkor sem lehet visszaosztani az év során most már a gyógy ítómegelőző ellátások finanszírozására. Tehát olyan eljárást kellene találni, olyan technikát kellene kialakítani, ami bizonyos értelemben mégis lehetővé tenné az egyes alapok számára a járulékbevételi többleteik célszerű, racionális felhasználását olyan keretek között, amire az Országgyűlés is áldását adja. Ebben az irányban jelenleg is folynak egyeztetések, és ebben a kérdésben még új kompromisszum is elképzelhető a kormányzat és a biztosítási önkormányzatok képviselői között. Mindenképpen szerencsésnek tartanám természetesen, ha ez a kompromisszum kialakulna, és olyan javaslatról tudna dönteni a parlament, amely bírja az érintett felek egyetértését. A másik dolog - amire Csépe Béla szintén részletesebben kitért, s én nem túl bőven beszéltem róla , hogy a befektetések hozama, tartaléka felhasználhatóe a folyó költségek finanszírozására. Elfogadom, hogy ez nem szép dolog, sérti azt a nemes elvünket, hogy hosszú távra alapozzuk meg a biztosítási önkormányzatok működését, hogy olyan tartalékokat építsünk be a rendszerbe, amik a következő években is biztosítják, hogy ne legyen kiszolgáltatva a minden éves járulékbefizetési teljesítéseknek, és ne legyen olyan szorosan kiszolgáltatva a minden évi állami költségvetési hiányoknak. Tehát indokolt az alapok önjárós ágát, önjárási lehetőségét megteremteni bizonyos tartalékok beépítésével. Mégis azt kell mondanom, hogy bár ez nagyon szép gondolat, a realitásokkal mégis számot kell vetni. A realitás pedig ma Magyarországon az, hogy az állami költségvetés nem tudja magár a vállalni azokat a terheket, amelyek egy vele szoros kapcsolatban levő, az államháztartás egy másik alrendszerét jelentő kasszánál ilyen mértékű tartalékolási és biztonsági készletezési lehetőséget tesznek lehetővé, miközben az állam arra kényszerül rá, h ogy befektetéseit felszámolja. Tehát nemcsak arról van szó, hogy az állam az állami tulajdonú vállalatok jövedelméből, osztalékából szerzett bevételeit nem felhalmozási célokra, befektetésekre fordítja, hanem bevonja a folyó finanszírozási források közé, h anem arról van szó, hogy az állam fölszámol a privatizáció során állami befektetéseket, és az így kapott vételárat is kénytelen beforgatni a költségvetés finanszírozásába. Ha tehát az egyik nagy közkassza - az állami költségvetés kasszája - olyan helyzetbe n van, hogy a privatizációból származó bevételeket is - tehát nemcsak a vagyon hozadékát, hanem a vagyon eladásából származó pénzt is - a folyó működés finanszírozására kell hogy fordítsa, azonközben nem lehet azt mondani, hogy egy másik közkassza, a társa dalombiztosítás kasszája valahol váljon el ettől az egész rendszertől, és olyan feltételeket biztosítsunk a számára, amelyek mögött a garanciákat a költségvetésnek kell állni, és végül is arra a közkasszára hárítjuk rá a terheket. Azt gondolom, ebben a hel yzetben méltányos javaslat az, hogy a befektetések hozadékát a társadalombiztosítási kassza is - legalábbis rövid távon - fordítsa a folyó kiadásainak a fedezésére. Ennek a dolognak persze az a másik része, hogy jó lenne akkor nemcsak egy kicsit levegőbe l ógóan érvelni arról, hogy milyen fontos beruházási programok folynak az egyes társadalombiztosítási alapoknál, és ezeknek az évközi leállítása milyen veszélyekkel járna, hanem valóban szeretnék látni egy tételes elszámolást arra nézve, hogy milyen befektet éseket hajtott végre a két önkormányzat ebben az évben; ezek a befektetések valóban olyanoke, amiket nem lehet fölszámolni, hogy vajon - és hangsúlyozni szeretném újra egyéni képviselőként is , az esetek egy részében a költségvetési törvény 29. § (3) bek ezdésében megfogalmazott tiltással, korlátozással szemben végrehajtott beruházásokat, befektetéseket valóban nem lehete felszámolni. Ha ezt a tételes
