Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 19 (96. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
40 Hasonlóan egyébként az előző módosító indítványukhoz, a szociális bizottság nem támogatja ezt az indítványukat sem. Hogy pontosan miért, azt nem tudom, mert a bizottság ülésén nem voltam jelen, de vannak ötleteim a véleményükkel kapcsolatban. Nem gondolom, hogy ez a javaslat, amit Gaál Gyula és Puch László előterjesztett, alapjában véve egy rossz javaslat lenne, mert valóban érdekeltté kell tenni azokat a fekvőbetegellátó intézményeket - különböző átvilágításokkal, költségcsökkentésekkel - abban, hogy az általuk megtakarított pénzeszközöket saját maguk is felhasználhassák. Azonban csak azt kikötni és teljesen azt kikötni, hogy csak ők használhassák fel ezeket a pénzeket, a megmaradó pénzm aradványokat, az szerintem helytelen. Egyetértenék azzal, ha azt mondaná a módosító indítvány, hogy egy részét, mondjuk a felét, vagy valamilyen részét ők használhassák fel. De azért érzem helytelennek, mert éppen a legdrágább ellátás a fekvőbetegellátás. Annál lényegesen olcsóbb a járóbetegellátás, a szakellátás vagy az alapellátási formák. Tehát ha egyszer az egészségügyben pénzt akarunk megtakarítani, és bizonyos pénzeket meg is tudunk takarítani, akkor ezeknek a pénzeknek logikusan az lenne a jó elhel yezési lehetősége, ha ezen pénzek egy részét át tudnánk csoportosítani olyan területekre, ahol ugyanazon egészségügyi feladatokat, amelyeket eddig fekvőbetegellátású intézményekben végeztek, azokat a szakellátásban vagy az alapellátásban is el lehetne vég ezni, tehát akár a felnőtt, akár a gyermek alapellátásban, illetve akár az üzem- és foglalkoztatásegészségügyben is. Ismert, hogy az üzem- és foglalkoztatásegészségügyi szolgáltatás területének teljes finanszírozását az egészségbiztosítási pénztár nem kí vánja a későbbiekben folytatni; egy rövid átmeneti állapot talán még lesz, de még nem tudjuk biztosan, hogy hogyan van. Az üzemegészségügyi ellátásban is érdemes volna ezen gondolkozni, ha ott erre nem áll rendelkezésre pénz, pedig az összesen 1,8 milliárd forintot jelent éves szinten. Tehát ebben az évben 900 millió forintos megtakarítást lehet maximálisan kieszközölni. Az üzemegészségügyben - amit, mondom, alapellátásnak tekintek - a költségek jelentős részét eddig is a munkáltatók fedezték, részint avval , hogy ők biztosították a helyiséget és egy egyéb sor dolgot, de az orvosoknak és általában a szakasszisztenseknek a fizetését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár állta. Ha átcsoportosítani való pénzünk van, akkor szerintem inkább ilyen irányban kellen e a pénzt átcsoportosítani, ugyanis a későbbiekben egészen biztosan kimutatható, hogy a társadalombiztosítás kárára fog válni az, ha az üzemegészségügyi szolgálat leépül. És jelentős leépülésben van, mert míg 1990ben két és fél millió embert láttak el az üzemegészségügyi szolgálatok, ma már csak 1,1 millió embert, és a bevezetett intézkedések hatására gondolom, ez még tovább fog csökkenni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem az OEB fogja fizetni az orvosnak a munkabérét, hanem mondjuk az orvos munkabérét a munkáltató fizeti, akkor az orvos egy olyan sajátos helyzetbe kerül, hogy a táppénz kiírásakor majd azon is kell gondolkodnia, hogy az ő munkahelye is attól a munkáltatótól függ, amelynek majd fizetnie kell a most már az első 25 napra kirótt táppénzt, ami t szintén nem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizet. Azt gondolom, ezek rossz érdekeltségi viszonyok, és ha bizonyos pénzátcsoportosításokra lehetőség van, akkor ezekre is gondolni kellene; itt az üzemegészségügyi szolgálatot kiemelten ezért szeret tem volna a figyelmükbe ajánlani. A 24. pontban szereplő módosító indítványt szintén Puch László és Gaál Gyula képviselőtársaim nyújtották be. Ennek részletes indokolását sem sikerült megtalálnom az általuk beadott javaslatban, pedig ez szerintem házszabál yszerű kelléke lenne a módosító javaslatnak. És az is házszabályszerű kelléke lenne, hogy leírják, milyen kihatásai lesznek. Itt sem meglepő, hogy ezt a módosítást sem támogatja a szociális bizottság, ahol pedig az szerepel a 7. § (2) bekezdésére vonatkozó lag, hogy a gyógyászati segédeszközök árának társadalombiztosítási támogatására fordított kiadás előirányzata 8,5 milliárd forint helyett 7,5 milliárd forintra csökkenjen. Alig volt 4 százalék fölött ez a kiadás az egészségügyi kiadás büdzséjén belül - mos t természetesen leszámítva a beruházásokat , és most 1 milliárd forinttal kívánják csökkenteni ezen a területen a társadalombiztosítási hozzájárulást akkor,
