Országgyűlési napló - 1995. évi nyári rendkívüli ülésszak
1995. június 27 (100. szám) - Izsó Mihály (FKGP) - dr. Suchman Tamás tárca nélküli miniszterhez - "Az igazat, csakis az igazat!" tárgyában - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
349 1994 október elején bejelentettem Bokros bankvezérigazgató úrnak, hogy meg kívánom szüntetni a munkaviszonyomat, és amikor a Fidesz az összeférhetetlenségre vonatkozó javaslatát megt ette a parlament előtt, akkor viszont ragaszkodtam hozzá, azon az erkölcsi alapon álltam, hogyha ilyen témát tárgyal a parlament, nem kívánok úgy részt venni, hogy saját fizetésemet és saját állásomat védem. Azt gondoltam akkor, hogyha nagy dicséretet nem is, de legalább annyi elismerést kapok, hogy példámat azóta sem követte senki. Nem így történt. Azóta most éppen a vádlottak padján ülök. Szeretném elmondani, hogy havi fizetésem 150 ezer forint volt, a '95. évi prémium 120 ezer forint. Négyhavi végkielégí tést kaptam, hat hónapra felmentettek a munkavégzés alól; ez 2 millió 700 ezer forint bruttóban, és az adózás után 1 millió 194 ezer forintot kaptam kézhez. Ez tehát a végkielégítésemnek a hiteles története. A végkielégítés megállapítására - kölcsönös megá llapodással - a munka törvénykönyv szerinti négy, illetve hat hónap volt az irányadó. Amikor miniszterré neveztek ki, semmilyen főállásom nem volt, tanácsadói állásom volt 35 ezer forintért, és végkielégítést a kinevezésemkor nem kaptam. Kérem, szíveskedje nek ezt a tájékoztatást elfogadni, más mondanivalóm nincs, de nem szeretném azt, ha újra valamilyen technikai okok miatt nem hangozna el válasz az ügyemmel kapcsolatban. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Jelzést kaptam, hogy Schams chula képviselő úr is szólni kíván. Megadom a szót. (Zaj, közbeszólások a bal oldalról: Neki is van végkielégítése? Halljuk! Mennyi volt? - Derültség.) DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF) : Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Én sokkal prózaibb dologról szeretnék pá r szót szólni. (Zaj, közbeszólások a bal oldalról: Mennyi? - Derültség.) Az interpellációk idején az egyik fideszes képviselőtársam interpellált a közlekedési miniszter úrhoz. Az interpellációban nem túl hízelgő véleményt mondott az előző kormány működésér ől, különösen a privatizációval kapcsolatos tevékenységéről, illetve a Matáv működéséről. (Dr. Suchman Tamás: Én voltam a tettes! - Derültség, zaj.) Úgy gondolom, hogy vagy ne adjunk lehetőséget interpelláció idején olyanokat támadni, akiknek nincs módjuk védekezni, tehát az elnök urat kérem, hogy ilyenkor utasítsa a kérdezőt arra, hogy ezt a témát ejtse el, vagy ha igen, akkor kapja meg a lehetőséget az interpellálton kívül az a személy is hozzászólásra vagy a véleményének elmondására - ha másképp nem, két perces időkeretben, személyes megtámadtatás címén , akire az interpelláció burkoltam vonatkozik. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy erről a kérdésről most ne nyissunk vitát, annál is ink ább, mert meg kell mondanom a képviselő úrnak, hogy egyfajta logika szerint kérésében sok igazság van. Egy másfajta logika szerint - és a Házszabály e logikára épül - azonban interpellációs időszakban ilyen vitát nyitni nem indokolt, tudniillik akkor elvés z a jellege. Elvész az a jellege, hogy a képviselő és az interpellált kormány viszonyában jelenik meg ez az egész kérdés. Ha ebbe más elem is belekerül és elindul itt egy vita, akkor tulajdonképpen az intézmény halálos ítéletét írnánk alá. Tehát nem ígérem meg, hogy ezt a kérését teljesíteni fogom, mert mondom: nem illik a Házszabályba és az intézményhez sem, azzal ellentétes is tulajdonképpen. Kósa Lajos képviselő úr ehhez képest... (Kósa Lajos: Személyes érintettség!) ... személyében é rintett. Tessék, Kósa Lajos képviselő úr! KÓSA LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Néhány dolgot ki kell igazítani:
