Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak

1995. március 13 (63. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):

972 hárul önökre. Egyre több családi költségvetés épül csak egy szűkös fizetésre, s általában azoknak is

romlottak az életk

örülményeik, akiket eddig elkerült a munkanélküliség." Az "Egy szál szegfű" című dolgozat így zárul: "Hadd kívánjak valamennyiüknek kiszámítható

jövőt, tisztes megélhetést, családi és társadalmi békét, több örömöt és boldogságot. Tisztelettel: Horn

Gyula." Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi egy teljesen más nőnapi ajándékot vártunk idén, '95ben. Köszönöm szépen.

(Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán)

: Megkérdezem a KDNP frakcióját, hogy az 50 másodpercet ki kívánja kitölteni.

(Nincs jelentkező.) S

enki. Az SZDSZ részéről Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót, 4 perc 40 másodperces

időtartamra. BAUER TAMÁS (SZDSZ)

: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Isépy Tamás képviselőtársunk az orvos hasonlatával kezdte,

akinek oda kell figyelnie a beteg állap

otára, mielőtt a beavatkozásról dönt. Azt gondolom, az

orvosnak arra is figyelnie kell, hogy a beavatkozás elmaradása mivel fenyegetheti a beteget. Szájer József képviselőtársunk szószegéssel vádolta meg a kormányt. Engedje meg, hogy én a

kormányprogramból idézzek, amelyben azt olvashattuk: "A kormány tisztában van azzal, hogy

másfél évtizede újra meg újra áldozatvállalást kértek az emberektől, és mégsem tehet mást, mint

hogy ismét figyelmeztet: még nem vagyunk túl a nehezén, a megelőző negyven év tévútjána

k és az

elmúlt négy év mulasztásainak árát nem fizetheti meg más, mint a ma Magyarországon élő

polgárok." Azt is mondta: "A kormány, miközben megóvja a legelesettebbeket helyzetük további

romlásától, fékezni igyekszik a középrétegek elszegényedését, összes

ségében nem ígérhet

mentességet az országra nehezedő terhekkel járó további megpróbáltatások alól." Ezt mondta a

kormányprogram júniusban. Ebből kell levonni ma is a következtetést. Azt mondta Szabó Iván, hogy ez a kormány magának csinálja a válságot. Én a

zt hiszem, nem szorult rá: a válság adott, a válságot a kormánynak kezelnie kell. Ennek a válságnak a legfontosabb

tünete a második éve ismétlődő hatalmas külkereskedelmi és fizetésimérlegdeficit: 3 és fél milliárd

tavalyelőtt, 4 milliárd tavaly. Ezt nem

lehet az elmúlt nyolc hónapban produkálni. Azt talán Szájer

József is tudja, hogy egy külkereskedelmi folyamat olyan döntések következménye, amelyek azt

hónapokkal, évekkel előzik meg. De ha valaki előveszi a HVG múlt heti számát, azt is tudhatja, hogy

Mag

yarország visszaesése a nemzetközi tőkepiaci megbecsülés listáján nem idén kezdődött és nem is

'94 második felében, hanem '91 óta tart. Ebből következik mindaz, amivel ma szembe kell nézni. Egy piacgazdaságban ilyen külkereskedelmi és fizetésimérleghelyze

tben az egyetlen reakció a

leértékelés. Az a leértékelés, amiért Kádár Béla képviselőtársunk is küzdött a maga kormányában, de

nem tudta elérni annak idején. Ez az, amire az első kísérletet is ez a kormány tette meg tavaly

augusztusban, és a második ilyen

lépést most kényszerül megtenni, vállalva a forint - ezzel valamennyiünk keresetének és jövedelmének - leértékelődését. (16.40) Ahhoz azonban, hogy a leértékelés eredményes legyen, nélkülözhetetlen a belföldi összkereslet - s ezen belül a fogyasztói keresl

et - korlátozása. Enélkül valóban inflációhoz vezetne a leértékelés;

így remélhető, hogy csak korlátozottan vezet inflációhoz. Ha már most a belföldi fogyasztói

keresletet korlátozni kell, akkor az az indokolt, hogy ez mind a munkajövedelmekre, mind pedig

a szociális jellegű - költségvetésből, államháztartásból finanszírozott - jövedelmekre kiterjedjen. A

kormány - vállalva a szakszervezeti kritikákat és konfliktusokat - vállalja azt, hogy a

munkajövedelmeket, a béreket is korlátozza a maga rendelkezésre ál

ló eszközeivel, de nem mondhat