Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. február 7 (53. szám) - A Duna egyoldalú elterelése miatt szükséges teendőkről szóló 25/1994. évi (IV.13.) országgyűlési határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - VARGA JÓZSEF, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
96 feltétlenül szükségesek a továbbiakban. E tekintetben támogatjuk azt az elképzelést, amelyet a környezetvédelmi bizottság is ajánlott a tisztelt Országgyűlésnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Varga Józsefnek, a költségvetési bizottság többségi véleménye előadójának. VARGA JÓZSEF , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is az elmúlt héten, február elsején foglalkoztunk a költségvetési bizottság ban az előttünk fekvő, H/465. számot viselő országgyűlési határozati javaslattal. A hosszú és alapos vita után 15 igen szavazattal és 6 ellenszavazattal ajánlja a bizottság a tisztelt Háznak általános vitára ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Rövi den szeretnék a vitáról pár gondolatot megosztani önökkel. A vitát vezető alelnök úr kérte a bizottság tagjait, hogy szakbizottságként elsősorban az ügy gazdasági kihatásaival foglalkozzunk. A képviselők azonban - tudva azt, hogy itt több mint 30 ezer embe r életkörülményeiről, a jövőjéről van szó, és egy védett természeti tájnak az elkövetkezendő időben bekövetkező változásairól - nem tudták e szűk határok között megfogalmazni a véleményüket, és mindenképpen kitértek olyan kérdésekre is, amelyek nem kifejez etten a gazdasági részhez kapcsolódnak. Az általános vitára való ajánlást szorgalmazók fontosnak tartották, hogy a kormány kapjon felhatalmazást arra, hogy most már a szakmai döntések megvalósuljanak. Elhangzott, hogy a Szigetközben és annak környékén élő szakemberek egy olyan megbízható és - ezt én is hangsúlyozni szeretném - ideiglenes műszaki megoldást kívánnak erre az elkövetkezendő két, esetleg három esztendőre is - nem tudjuk, mikor fog megtörténni a döntés amelyik addig a szükséges vízmennyiséget bi ztosítani tudja, és lehetőleg úgy tudja biztosítani, hogy az a természetes helyzetet a leginkább megközelítse. E mellett természetesen fontos az is, hogy ezt a fő célt a lehető leggazdaságosabban valósítsa meg. Úgy tűnik, hogy az elénk terjesztett anyagok közül az egyik, a célnak valóban legmegfelelőbb megoldás az, ha az 1843as folyamkilométernél tervezett fenékgát megvalósításra kerül. A hágai döntésig minden valószínűséggel - mint mondtam, ideiglenes jelleggel - ez biztosítja gravitációs úton a legtöbb v izet a mentett oldalon, illetve a hullámtéren elhelyezkedő, egyre inkább szomjazó csatornák számára. Ez az intézkedés kedvezően hat a talajvíz szintjére, és elegendő mennyiségű vizet is juttat a mellékágakba és a főmederbe egyaránt. Olyan mennyiségű víz ke rül a mellékágakba is, hogy így sem kell számolni azzal, hogy esetleg valamilyen halpusztulás vagy egyéb káros következmény alakulhatna ki. A vitában hozzászólók elfogadták a szakemberek azon érveléseit is, hogy a gát miatt bekövetkező kisebb áramlási sebe sség semmiképpen nem fog olyan káros hatást eredményezni a Duna vizében, amely az ottani élőlényekre jelentős mértékben hatna, sőt, kiemelik azt, hogy az átbukó víz oxigéntartalmát jelentősen növelni tudja, és ezáltal a főmederben tovább folyó víznek a hel yzete javulni fog. Megnyugtatónak érezték azt a körülményt is, hogy bármilyen, nem várt eseményként bekövetkező vízromlás esetében, a fenékgát előtt, a hajózsilip ideiglenes működtetésével lehetősé g van arra is, hogy nagyon gyorsan átmossák a teljes mederszakaszt. A zsilipről szólva még néhányan megfogalmazták azt a kritikájukat, hogy ez tulajdonképpen Dunakiliti üzembe helyezését is jelenti. Szeretném hangsúlyozni, ami ott is elhangzott: kizárt dol og,
