Országgyűlési napló - 1995. évi tavaszi ülésszak
1995. március 7 (62. szám) - Dr. Torgyán József (FKGP) - a külügyminiszterhez - "Miért akar ön valóságos ellenérték nélkül lemondani az egyik legősibb Kárpát-medencei nép, a magyarok jogairól?" címmel - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyi államtitkár:
886 DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igen tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kárpátmedence lakói közül kétségkívül az egyik legősibb a magyar, hiszen jövőre ünnepeljük Kárpátmedencei tartózkodásunk 1100 éves évfordulóját. De ha figyelembe vesszük a legújabb kutatásokat, amelyek szerint az első honfogl alás valószínűleg 371ben történt, akkor gondolom, ősiségünket még inkább nem vitathatja el senki. Már nem is megyek el a tatárlakai leletekig, amelyek viszont hatezer éves magyar ittlétre utalnak. (Folyamatos zaj.) Tehát egyértelműen megállapítható, hogy nagyon ősi népről van szó a Kárpátmedencében, amely olyan helyzetbe került, hogy most már ősei nyelvét sem nagyon gyakorolhatja. Hiszen az önhibájukon kívül a határainkon kívülre került magyarok milliói olyan helyzetbe kerültek, hogy kisebbségnek, olyan n épcsoportoknak nevezik őket, amelyeket most már csak bizonyos jogok illetnek meg, s nem azok az egyetemes emberi jogok és szabadságok, amelyeket az ENSZ alapokmányától kezdve a helsinki okmányokon keresztül a teheráni egyezmény, a római egyezmény oly csodá latosan megfogalmazott, amely a tömbben élő magyarság kollektív jogaira vonatkozna, hiszen most már - ha jól tudom - a közelmúltban kötött strasbourgi megállapodás egyáltalán nem tartalmaz semmiféle kollektív jogokat. De még azt a keveset is, ami számunkra maradt, feladni igyekszik a magyar külügyi kormányzat, amikor minden ellenérték nélkül - anélkül, hogy a körülményeinkben lényeges változás következett volna be, ami újabb szerződéskötést tenne szükségessé - elhatározta, hogy megköti az alapszerződéseket. Kérdezem én államtitkár úrtól: ha egyszer a magyarság helyzetében nem következett be olyan alapvető változás, ami szükségessé tenné az alapszerződések megkötését, miért akarnak önök ellenérték nélkül, önként második Trianont. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Válaszadásra megadom a szót SzentIványi István államtitkár úrnak. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN külügyi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Nincs olyan ellenérték, amelyért cser ébe a magyar kormány a magyar nemzet jogaiból akár egy jottányit is eladna vagy elárulna. Mi nem üzletelünk, és nem alkudozunk ezekről a jogokról; mi tárgyalásokat folytatunk. Tárgyalásokat, amelyekben egy alapszerződés keretében szeretnénk jogokat bővíten i és jogokat biztosítani. (14.10) Tehát nem jogokról mondunk le, hanem jogok bővítéséről tárgyalunk. Alapszerződést csak akkor fogunk kötni, ha ezeket a törekvéseket siker fogja koronázni. A Külügyminisztérium és a Külügyminisztérium vezetése nem határozta el, hogy alapszerződést fog kötni, hanem elhatározta, hogy törekszik egy minden szempontból elfogadható, a kisebbség jogainak az európai normáknak megfelelően minden korábbi megállapodást meghaladó mértékű biztosítására. Tehát ezek a törekvéseink, tiszte lt képviselő úr. A tárgyalások ebben a szellemben folynak. Nincs ok arra, hogy képviselő úr azt feltételezze, hogy a magyar Külügyminisztérium akár gondolatban, akár szándékaiban bármilyen megalkuvó álláspontot követett volna. Én azt hiszem, hogy a Külügym inisztérium álláspontja azon a valamennyi parlamenti párt által osztott meggyőződésen nyugszik, hogy Magyarországnak érdeke az európai stabilitás, érdeke, hogy jószomszédi kapcsolatokat hozzon létre, érdeke, hogy sikeres országként be tudjon illeszkedni az európai integrációba, és ha az alapszerződések ezt a célt szolgálni és segíteni tudják, akkor érdeke az alapszerződések megkötése is. De csak akkor és csakis akkor. Ami az ősiséget illeti, mi ezeket a jogokat nem a magyar nép ősiségére, hatezer éves múltj ára alapozzuk, hanem arra a méltóságra, amely minden nemzetet itt, a Kárpátmedencében megillet, függetlenül attól, hogy mikor foglalta el hazáját. (Taps.)
